számára egy igencsak visszás jelenség. Az ipar és a mezőgazdaság, vala¬
mint a jóléti szolgáltatások ekkor kezdtek tömegesen újféle vegyi anya¬
gokat használni. Némelyikről tudtuk, hogy milyen hatásaik lehetnek,
ha a környezetbe kerülnek, a legtöbbjükről viszont nem. A gyártók és a
felhasználók elfeledkeztek az óvatosságról, és persze nem is érte volna
meg nekik gondosan szigetelt tartályokba, biztonságos lerakóhelyekre
gyűjteni a feleslegessé vált anyagokat. Egyszerűbbnek látszott elszórni
őket, mint egy cukorkás papírt az utcán, és a természetre bízni a dolgot,
ahogyan tettük ezt a hulladékainkkal évezredeken keresztül. Igen ám,
de ez a több tízezerféle mesterséges anyag elszennyezi a talajt, a felszíni
és főleg a felszín alatti vizeket, bekerül az élővilág körforgásába, és ott
marad nagyon sokáig. Az érintett közösségek egyszer csak azt talál¬
ták, hogy a vizeik ihatatlanok, a földjeikből bűzös folyadék szivárog, az
élővilág, természetesen az emberek is megbetegszenek, sőt utódaik is
megszenvedik a mérgező környezetet.
A hetvenes években az Egyesült Államokban a Love Canal nevű
területet a helyi önkormányzat jó áron megvásárolta egy vegyi üzemtől,
amelyik régóta dolgozott ott mindenféle anyagokkal, és nem nagyon
törődött azzal, hogy a puszta földön tárolt anyagok egy része beszivárog
a földbe — legalább nincs vele gond... Az önkormányzat pedig a meg¬
szerzett területet felparcellázta és lakóházakkal népesítette be, ame¬
lyekhez iskolát is épített. Rövidesen azonban riasztó hírek érkeztek a
Love Canal kerületből, tömeges rákos megbetegedésekről és torzszülött
csecsemőkről. A riadalmat országos botrány követte, keresni kezdték
a felelőst, csakhogy a vegyi üzem nem követett el semmi jogellene¬
set az akkori jog szerint. A Carter-kormányzat nem sokat tétovázott,
és egy-két év alatt megalkotta az ún. Superfund törvényt, egy igen
pragmatikus, erős jogintézményt annak érdekében, hogy ilyen esetek a
jövőben ne fordulhassanak elő. A Superfund törvény eljárásrendet írt elő
a veszélyes hulladékok gyors feltisztítására, illetőleg a törvény nyomán
összeállítottak egy nemzeti prioritási listát a már meglévő, a környezetet
és az emberi egészséget veszélyeztető ilyen területekről.
A szükséges pénzt egyrészt a még elérhető szennyezők szigorú fele¬
lősségre vonásából teremtették elő, másrészt pedig egy igen leleményes
jogi eszközzel, a szuper pénzalappal, amit egyébként az érintett ipará¬
gakra kivetett egyszeri adóval gyűjtöttek össze. Figyelembe vették, hogy
az ilyen esetekben a felelősség megállapításához szükséges bonyolult