Oldal 45 [45]
OCR
1.3 Környezeti biztonság - társadalmi jóllét: a bolygó határai A gondolati továbblépéshez előbb egy kis időutazást érdemes tenni. A természet átalakítása, a korlátlan növekedés már több mint fél évszázada aggódásra késztette a felelősen gondolkodó keveseket. Rachel Carson Néma tavasz című könyve már 1962-ben a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek halálos környezeti hatását mutatta be — ám még napjainkban is változatlanul folyik a vegyszerezés és az ellene folyó küzdelem (https://www.era-pesticidefree.eu/). A növekedés korlátai is régóta ismertek. A Római Klub nagy hatású jelentése 1972-es (Meadows et al., 1972), amelyben a gazdasági és humán populáció exponenciális növekedését helyezték a valós, véges forrásokkal rendelkező világba. Következtetéseik szerint az ipari, élelmiszer-termelési, szolgáltatási és népességi tendenciák növekedése épp mostanában, a 2020-as években fognak elérni a csúcsra, majd megtorpanni és drasztikusan visszaesni. Ennek oka a tanulmány szerint, hogy a népesség, az élelmiszer-termelés, az iparosodás, a környezetszennyezés és az energiafogyasztás exponenciálisan növekszik, míg a felhasználási hatékonyság csak lineárisan, azaz a technológia nem oldhatja meg a felmerülő problémákat. A gazdasági növekedés visszafogása tehát elkerülhetetlen, ha a jóllétet biztosítani akarjuk az utódainknak, illetve a felgyorsult változások miatt most már sajnos mondhatjuk, hogy saját magunknak. Számos kezdeményezés van növekedés nélküli gazdasági modellekre," de ezek megmaradtak elvi szinten, nem okoztak változást a világ fő trendjeiben. Összefoglalva: látjuk, hogy exponenciálisan növekszik a gazdaság és a fogyasztás, tudjuk, hogy ennek korlátai vannak — mégsem történik változás. Mert könnyű mondani, de sem egyéni, sem társadalmi, sem gazdasági szinten nem egyszerű radikálisan változtatni az értékrendünkön, életünkön, fogyasztásunkon, mindennapi rutinunkon. Na de mi a megoldás? Van-e megoldás?" Még ha az akarat meglenne, akkor is mit, hogyan, meddig kell változtatni? Olyan ez, mintha tudnánk, hogy fel kell lőni egy rakétát, fellőjük, és örülnénk: de jó, ez is megvolt, már nagyon ideje volt. Na de hová repül a rakéta? Megvolt a terv? Megvolt a célpont? Át lett gondolva a lépés, vagy csak rácsaptunk a nagy piros gombra, és boldog mosollyal nyugtáztuk, hogy ezt is megoldottuk? Kicsit erre emlékeztetnek az eddigi nemzetközi egyezmények: leszögezik a problémát, kiállnak az azonnali változtatás mellett, ám irtózva kerülik a konkrétumokat, a radikális lépéseket, a hatékony cselekvést. Nem, ez így nem elég! Nem elég fellőni a rakétát, meg kell határozni a célját, útvonalát, a szükséges feltételeket, és ehhez 1 PL. https://www.eea.europa.eu/publications/growth-without-economic-growth 43
