Az élővilág extrém bonyolult rendszer, ezért értékelése extra kihívásokat
jelent a morális megfontolásoktól a módszertan kidolgozásáig (Hein et
al., 2020). Maga az érték is több dimenzió mentén értelmezhető. Az
IPBES megközelítése szerint létezik (i) a természet értéke (nem ember¬
központú megközelítés); (ii) az ökoszisztéma-szolgáltatások értéke (em¬
berközpontü, biofizikai és instrumentális értékek); és (iii) jó életminőség
értéke (emberközpontú, társadalmi és relációs értékek) (Pascual et al.,
2017). Mivel sokféle érték van, sokféle módszer kapcsolódik hozzájuk.
A biológiai sokféleség és ökoszisztéma-szolgáltatás értékelésének ter¬
vezése során figyelembe kell venni, hogy az érték kontextusfüggő (pl.
lokalitás, mérőszám, évszak), a rendelkezésre álló adatok pedig nem teljes
körűek, hiányosak. Magyarán lehet olyan faj, amely egy régióban ritka
és kulturális értékkel bír, máshol gyakori és kártevőnek számít (ilyen
volt a hörcsög, mely a 2004-es EU-csatlakozáskor komoly fejtörést oko¬
zott, lévén az EU-15-ben védett, míg akkoriban hazánkban kártevő volt
(4. bra). Tovabba sok faj, illetve taxon esetében nem lehet megmondani
a fajszám- és gyakoriságértékeket, nincs meg a tudás, kutatás, adatbázis
ahhoz, hogy meg lehessen mondani, milyen faj hány egyede hol található
meg. Fák vagy madarak esetében például létezik ez a tudás, de mondjuk
a talajtermő-képességet meghatározó talajorganizmusok országos elő¬
fordulási és gyakorisági értékei kevéssé ismertek. A NÖSZTÉP az első
jelentős előrelépés, országos térképei több szolgáltatás valamilyen (nem
pénzbeli) értékelésére módot adnak." Vannak tehát nemzetközi és hazai
előzmények is, amelyekre alapozva egy ambiciózus projekt meg tudná
határozni a hazai természeti tőke felmérésének lehetőségeit és módsze¬
reit. A biodiverzitás mint vagyonelem reprezentatív országos felmérésé¬
hez megfelelő indikátorok definiálása szükséges, és ezek felmérésének