Oldal 21 [21]
1.1 Herman Daly és a fenntarthatatlanság problémája
állítás (különösen az agrárium) részesedése. Mert ha nem lenne mező¬
gazdaság, a nagyobb hozzáadott értéket termelő ágazatok egy része egy¬
szerűen nem létezne, vagy a népesség éhen maradna. Erre hivatkozva
Daly magát a hozzáadott érték kifejezést is korrigálná, mondván, hogy
itt valójában nem hozzáadásról van szó (Daly, 2012). A természeti tőkét
nem hozzáadjuk az emberi eredetű tőókenemekhez, hanem megszoroz¬
zuk (megsokszorozzuk) vele az utóbbiak értékét. A tudás ugyanis, állítja
Daly, önmagában nem sokat ér a gazdaság számára, ameddig testet
nem ölt valamilyen fizikai struktúrában. Az alacsony entrópiájú anyag
jelenléte vagy hiánya az a szűk kapu, írja, amelyen keresztülhaladva az
emberi tudás megtestesül és tőkévé válik. Ezért a gazdasági alrendszer
növekedése kisebb vagy nagyobb mértékben mindig az élővilág rovására
történik: természeti tőkét alakítunk át ember alkotta tőkévé. Amikor a
fát kivágják, hogy asztalt készítsenek belőle, hozzájutunk az asztal nyúj¬
totta szolgáltatásokhoz, és elveszítjük a fa által nyújtott szolgáltatásokat.
Ezt a kézenfekvőnek tűnő összefüggést azonban a közgazdászok sokáig
figyelmen kívül hagyták vagy tagadták — a természet pusztulását elői¬
déző folyamatok gazdasági lényegét röviden ebben lehetne megragadni.
1.1.6 A növekedés kudarcai
A következményeket Daly a növekedés kudarcai címszó alatt foglalja
össze. A gazdasági világrend fenntarthatóságáról folytatott vitákban, azt
hiszem, minden elméleti fejtegetésnél többet mond, ha számba vesszük,
mit nyert, mit veszített az emberiség az utolsó fél évszázadban, amelyet
az egymással egyre élesebb versenyt folytató országok és cégbirodalmak
teljesítményének folytonos növekedése jellemez. Azt látjuk, hogy az odáig
megfigyelt korreláció a növekedés mutatói és az úgynevezett jóléti mu¬
tatók között a nyolcvanas években megtörik, és nagyjából változatlan
ütemű növekedés mellett a jólét sok tekintetben hanyatlani kezd (Daly,
2005). Növekszik az ínséget szenvedő — alultáplált, az egészséges ivóvíz
hiányától szenvedő, szélsőségesen alacsony jövedelmű, tartósan mun¬
kanélküli — emberek részaránya a népességen belül. Általában mélyül a
szakadék a leggazdagabb és a legszegényebb társadalmi réteg helyzete
között, ami együtt jár a társadalmi feszültségek éleződésével és a létbi¬
zonytalanság fokozódásával. A romló egészségügyi adatok összefüggést
mutatnak a természeti környezet egyre katasztrofálisabb állapotával,
az ivóvízbázisok, a levegő és a termőtalaj elszennyeződésével, amit a
legtöbben a növekedés sajnálatos, de elkerülhetetlen, tehát vállalha¬
19