Oldal 16 [16]
OCR
LÁNYI ANDRÁS zőleg, a legnagyobb többség számára keresték a legnagyobb boldogság elérésének útját, céljuknak tehát az egész emberiség boldogulását tekintették. E cél elérését pedig nem az anyagi javak korlátlan bőségétől remélték, és nem a szükségletek kielégítésétől általában. Maga Mill határozott különbséget tesz tiszteletre méltó, magasabb rendű és alantas szükségletek között. A pusztán a fizikai élvezet fokozására szolgáló eszközöket az utóbbiak közé sorolja. A biológiai ökológia kutatói ehhez hozzátehetik, hogy a növekedés a természetben is csak a fiatal, még instabil rendszereket jellemzi, és terjeszkedésük ott is válságokon, a dinamikus egyensúly felborulásán keresztül vezet el az úgynevezett érett állapothoz, amikor a rendszer működése kiegyensúlyozottá válik, és azon túl, ha növeli a teljesítményét (optimalizálja erőforrás-felhasználását, fokozza diverzitását), azt úgy teszi, hogy közben nem növekszik tovább. Herman Daly és J. S. Mill tartós állapotú gazdasága ezzel a természeti törvénnyel mutat összhangot, amikor arra figyelmeztet, hogy az emberiség gazdasági tevékenysége nem járhat a gazdálkodás biofizikai feltételeinek egyre növekvő igénybevételével, mivel ez más, az élőhelyükről kiszorított élőlények tömeges pusztulásával járna, az pedig az ember számára nélkülözhetetlen természeti létforrások végzetes beszűkülését eredményezné. Ez a folyamat, sajnos, napjainkra odáig jutott, hogy a szárazföldi gerincesállomány össztömegének több mint 9096-át immár az emberiség és az ember által tenyésztett haszonállatok adják (Smil, 2012). A katasztrófa tehát nem a jövőben fenyeget: javában tart, a kérdés csupán az, hogy még visszafordítható-e. Daly szerint az anyag- és energiaáramlás szempontjából tartós állapotnak olyan szinten kell beállnia, amely " ökológiai szempontból fenntartható, azaz sem megújuló források felhasználása, sem a szennyező kibocsátások mértéke nem haladja meg a természeti rendszerek megújuló képességét; a meg nem újulókat pedig csak olyan mértékben veszik igénybe, amilyen mértékben gondoskodni tudnak helyettesítésükről; " ugyanakkor biztosítani tudja az adott népesség megfelelő színvonalú életvitelét (Daly, 2012). Ez utóbbi követelmény, persze, értelmezhetetlen mindaddig, amíg nem tisztáztuk, mit tekintünk megfelelő színvonalnak, és hogyan kívánjuk azt megállapítani. Ezek a politikai filozófia és az etika alapkérdései, e dolgozat keretében nem tárgyalhatók. Nagy kérdés persze, hogy az a tartomány, amelyben a kívánatos mértékű áramlás és a megfelelő életszínvonal egyaránt fenntartható, egyáltalán 14
