Oldal 15 [15]
OCR
1.1 Herman Daly és a fenntarthatatlanság problémája ameddig erőforrásainkat kizárólag értékesíthető javak előállítására fordítjuk: amire nincs igény, attól megszabadulunk, ahol pedig növekszik a kereslet, ott növeljük a termelést. A baj csak az, hogy éppen a két legalapvetőbb gazdasági erőforrás nem tesz eleget ennek a követelménynek: az emberi munkaerő és a természet. Az embert nem semmisíthetjük meg, ha a munkaerőpiacon nincs rá kereslet — legfeljebb más, piacon kívüli szereplőkre terheljük eltartásának költségeit (család, közösség, állam). A természeti források iránti kereslet ellenben hiába növekszik, hogyha ezek a források a növekvő kereslet hatására éppen kimerülnek. 1.1.2 Tartós állapotú gazdaság, érett rendszerek Daly munkásságának középpontjában a mai közgazdaságtan legfőbb doktrínája áll, a haladással és fejlődéssel azonosított végtelen növekedés elvének birdlata. Beyond Growth cimti kényvében (Daly, 1996), magyarul is olvasható, 4 gazdaságtalan növekedésről szóló tanulmányában (Daly, 2004) és más műveiben sokoldalúan bizonyítja ennek a feltevésnek a tarthatatlanságát. Tisztázza mindenekelőtt, hogy bírálatának tárgya kizárólag a természeti erőforrások igénybevételének növelése, és nem a növekedés általában. Az ökológiai rendszerelméletre hivatkozó gondolkodók, mint Daly vagy 4 növekedés határai című alapmű szerzői, a Meadows házaspár és munkatársaik egyáltalán nem ellenségei a tudás, az elégedettség, az egészség vagy a biztonság növekedésének, amit teljes joggal tekintünk a társadalmi haladás velejáróinak (Meadows, 2005). Eppen azt hangoztatják, hogy mindez nagyon is lehetséges anélkül, hogy növelnénk a rendszerünkön átáramló és annak működéséhez nélkülözhetetlen anyag és energia mennyiségét. , Az átáramlás kezdete a kimerítés, a vége a szennyezés", figyelmeztet Daly (Daly, 2012), aki szerint inkább a céljainkat kellene körültekintőbben megválasztani, az eszközök szaporítása helyett. Az utóbbiak közül előnyben részesíthetnénk azt, aminek a gyarapítása nem ütközik természeti korlátokba: az emberi tudást. Egy véges rendszerben, a földi ökoszisztémában azonban még ebben az esetben sem képzelhető el végtelen növekedés, mivel a felhasznált emberi tudás így vagy úgy anyagi szolgáltatásokban fog testet ölteni. Ezért ő a tartós állapotú gazdaság mellett tör lándzsát. Kevesen tudják, hogy ez a kifejezés a 19. században élt liberális filozófus, az utilitarizmust képviselő John Stuart Mill nevéhez fűződik (Mill, 1848). Az utilitarizmust általában haszonelvűségnek fordítják és az önzéssel azonosítják, megfeledkezve arról, hogy hívei éppen ellenke13
