Seite 58 [58]
Vv. Összefoglalás
Valerian Mader könyve több szempontból is kiadásra érdemes. A legfőbb szempont,
hogy egyetlen ismert példányáról tudunk, ezért egyfajta leletmentésként tekintek a
könyv hasonmás- és értelmezői átiratának a kiadására. De a leletmentést más ol¬
dalról is megközelíthetjük: már maga Mader nyomtatott kötete is egy rezervátum,
vagy múzeum. Olyan kézirat-rezervátum, amelyben a modern olvasó csodálkozva
fedezi fel — mint állatkertben az egzotikus, nemes vadakat — a kéziratokat. Azt, hogy
ezeknek a verseknek az elsődleges életterük és mozgásterük — mint valami vadon —
a kéziratos levelezés volt. Az adja tehát a különlegességét Mader kötetének, hogy
költőnknek egyáltalán eszébe jutott a kéziratos, verses levelek kinyomtatása, amely
most lehetővé teszi számunkra, hogy — mint a gazdag korabeli irodalmi élet ,bo¬
rostyánkötetbe" ragadt zárványaiba — bepillanthassunk. A harmadik szempont, ami
különlegessé teszi Mader könyvét, szintén ide kapcsolódik: Mader költészetének aczio
radiusa. De jelen esetben nem egy egész Európát behálózó, hatalmas távolságokat
áthidaló, minden nemzet fölött átívelő, latin nyelvű irodalmi diskurzus kelt bennünk
ámulatot, hanem épp ellenkezőleg. Az, hogy mennyire lokális, provinciális szinten
is képes volt kapcsolatépítő és kapcsolatmegtartó erejét a szudia bumanitatis kifejteni,
működtetni. Antwerpeni könyvkiadók, heidelbergi professzorok és a prágai királyi
udvar hivatalnokai helyett kisbiróci lelkészeket, báni tanítókat, sárospataki diákokat
és trencséni hivatalnokokat találunk a könyvben, akik mind jeles latinsággal kom¬
munikáltak egymással verses leveleikben, apró-cseprő gondjaikat, aktuális kérésüket
vagy hálájukat hosszabb-rövidebb versekben kifejtve nagyjából a Trencsén-Sárospa¬
tak közötti területen.
Mader könyve nélkül nemcsak arról nem lenne fogalmunk, hogy a könyvben sze¬
replő személyek képesek voltak latin nyelvű humanista költeményeket komponálva
kommunikálni egymással, de egyáltalán a létezésükről sem tudnánk. Mader köte¬
tének a példája pedig megengedi azt a feltételezést is, hogy a korabeli Magyarország
— akár a töröktől megszállt területeken is — legalábbis elemi iskolákat működtető tele¬
pülései körül hasonlóan gazdag irodalmi élet folyt. Vagyis kéziratossága miatt sokkal
nagyobb az irodalmi anyag pusztulása, mint azt gondolhattuk. Végezetül pedig talán
a modern kori olvasó számára legfontosabb szempont az, hogy Mader kivételesen
személyes hangon szólal meg az alapvetően költői mintáknak szánt — tehát pedagógi¬
ai irányú — versekben. A posztromantikus esztétikán csiszolódott értékrendszerünk a
korai modern latin nyelvű humanista költészeten épp a személyesség és líraiság — sőt
magának a léleknek — hiányát szokta számonkérni. Mader kötete viszont épp ennek a
cáfolata. Személyes és hétköznapi élményeinek a meztelenségét úgy képes a humanis¬
ta költészet formálisnak tűnő, távolságtartó és kötelezően rideg szövetével eltakarni,
hogy a korszak művelt közönsége számára is olvasható legyen. Búcsúzóul — kicsit
megváltoztatva — a Mader-kötet utolsó versének a sorait idézném:
Reclude libellum corporis 1s monstrant pulvis et ossa met. Haec tibi, lector, erunt nostri
monumenta sepulchri, ut cures sortem tu quoque nosse uam.
56