Oldal 56 [56]
OCR
dernek — az állását (inc. Prae religuis positus Caspar pastoribus, ille, app. 19). Arra biztatja, hogy fogadja el. Mader válaszversében szerényen azt állítja, hogy még nem áll készen egy ilyen feladatra (inc. Prae religuis positi Casparis verba relegi, no. 46). A vers tulajdonképpen egy 53 disztichonnyi félrebeszélés. De micsoda félrebeszélés! Végül azért — , post scripta" — hozzáteszi, hogy ha a Jóisten is úgy akarja és parancsolja, valamint — némileg gyakorlatiasabb hozzáállással — Mrziglod hivatalosan is felkéri mint prépost, akkor nem utasítja el a munkát. Mrziglod 1580-tól volt vágújhelyi lelkész, majd prépost 1588-ig. Mader 1581 február-márciusától Irencsénben segédtanító (és talán már korábban lelkész"). Ebből következtetek arra, hogy a verset akkor írhatta, amikor még nem volt ezekben az állásokban, vagyis 1580 legvégén, vagy legkésőbb 1581 elején. Okál szerint viszont 1581 végén, vagy 1582 elején keletkezhetett a költemény." 18.3.9. Nagyon fontos iskolatörténeti szempontból az a terjedelmes, 77 disztichonnyi verse, amelyben trencséni diákjaitól köszön el (inc. Ut bonus assiduo tractatu frangitur arcus; no. 33). Egyszerre ismét nagyon személyes hangvételű, miközben betekintést enged a korabeli Magyar Királyság iskoláinak működési szabályzataiba és tanítási elveibe. Erdemes lenne egyszer — Okäl összefoglaläsän kivül!!® - reszletesebben is foglalkozni a verssel. 1582-ben, Beckóra költözésekor írhatta, amikor elhagyta trencséni segédtanítói állását. Itt érdemes megemlíteni két tanítványának, Eliasnak és Briccius Fonticulusnak címzett szimbolikus versét is az iskoláról, amelyre fényes Apollón szórja a sugarait (inc. Arida si duro secuistis verbere ligna, no. 52)."? Fonticulus egy verset is irt az akkor mar Beckoban lelkészked6 tanárának Körmöcbányáról, ahol akkoriban tanitott (inc. Tendite nubiferas mea pignora missa per Alpes, app. 17). Panaszkodik, hogy a kéltészetnek nem til jok a feltételei arrafelé. Az iskola rektora is jobban szereti a bort, mint az iskolát. 18.3.10. Mader verses levélben exkuzálja magát a kisbiróci lelkész, Andreas Barossius előtt, hogy nem mehet hozzá vendégségbe, mert a tanító rábízta a fiatalok kórusával való próbát (inc. Inter convivas, Andrea care, futuros; no. 45). Ha pedig nem ér oda nappal, akkor egyrészt este már nem fogja zavarni, másrészt veszélyes is az út sötétedés után, de majd ha tud, hívatlanul is beállít a házába. Valószínűleg ezt is Trencsénben írta 1581—1582-ben, és az alig tíz kilométerre lévő Kisbirócba (ma már Adamóckohanóc településrésze) címezte. Egy másik versében Andreas Barossiusnak elküldi Petrus Berger, biccsei lelkész írását, amelyben Berger a kálvinizmus gyanúja ellen védekezett (inc. En tibi guae dudum studio legisse volebas; no. 54). A versben már megemlíti feleségét, Dorotheát is, amiből az következik, hogy 1582 után írta, de nem sokkal, mert a szívét ugyanazokkal a szavakkal ütötte át a még vad szerelem (Castus/Saevus amor nostrum transfixit arundine pectus), ahogy a Bulgarnak irt egyik versében panaszolta (no. 47). 17 ORAL 1986, 149. 48 OKAL 1986, 152-153. Nevelési elveiről általánosságban: 161-162. 19 OKAL 1986, 152. 20° OKAL 1986, 154-155. 54
