Oldal 56 [56]
dernek — az állását (inc. Prae religuis positus Caspar pastoribus, ille, app. 19). Arra biz¬
tatja, hogy fogadja el. Mader válaszversében szerényen azt állítja, hogy még nem áll
készen egy ilyen feladatra (inc. Prae religuis positi Casparis verba relegi, no. 46). A vers
tulajdonképpen egy 53 disztichonnyi félrebeszélés. De micsoda félrebeszélés! Végül
azért — , post scripta" — hozzáteszi, hogy ha a Jóisten is úgy akarja és parancsolja, vala¬
mint — némileg gyakorlatiasabb hozzáállással — Mrziglod hivatalosan is felkéri mint
prépost, akkor nem utasítja el a munkát. Mrziglod 1580-tól volt vágújhelyi lelkész,
majd prépost 1588-ig. Mader 1581 február-márciusától Irencsénben segédtanító (és
talán már korábban lelkész"). Ebből következtetek arra, hogy a verset akkor írhat¬
ta, amikor még nem volt ezekben az állásokban, vagyis 1580 legvégén, vagy legké¬
sőbb 1581 elején. Okál szerint viszont 1581 végén, vagy 1582 elején keletkezhetett
a költemény."
18.3.9. Nagyon fontos iskolatörténeti szempontból az a terjedelmes, 77 diszti¬
chonnyi verse, amelyben trencséni diákjaitól köszön el (inc. Ut bonus assiduo tractatu
frangitur arcus; no. 33). Egyszerre ismét nagyon személyes hangvételű, miközben be¬
tekintést enged a korabeli Magyar Királyság iskoláinak működési szabályzataiba és
tanítási elveibe. Erdemes lenne egyszer — Okäl összefoglaläsän kivül!!® - reszleteseb¬
ben is foglalkozni a verssel. 1582-ben, Beckóra költözésekor írhatta, amikor elhagyta
trencséni segédtanítói állását. Itt érdemes megemlíteni két tanítványának, Eliasnak
és Briccius Fonticulusnak címzett szimbolikus versét is az iskoláról, amelyre fényes
Apollón szórja a sugarait (inc. Arida si duro secuistis verbere ligna, no. 52)."? Fonticulus
egy verset is irt az akkor mar Beckoban lelkészked6 tanárának Körmöcbányáról, ahol
akkoriban tanitott (inc. Tendite nubiferas mea pignora missa per Alpes, app. 17). Panasz¬
kodik, hogy a kéltészetnek nem til jok a feltételei arrafelé. Az iskola rektora is jobban
szereti a bort, mint az iskolát.
18.3.10. Mader verses levélben exkuzálja magát a kisbiróci lelkész, Andreas
Barossius előtt, hogy nem mehet hozzá vendégségbe, mert a tanító rábízta a fiatalok
kórusával való próbát (inc. Inter convivas, Andrea care, futuros; no. 45). Ha pedig nem
ér oda nappal, akkor egyrészt este már nem fogja zavarni, másrészt veszélyes is az
út sötétedés után, de majd ha tud, hívatlanul is beállít a házába. Valószínűleg ezt is
Trencsénben írta 1581—1582-ben, és az alig tíz kilométerre lévő Kisbirócba (ma már
Adamóckohanóc településrésze) címezte. Egy másik versében Andreas Barossiusnak
elküldi Petrus Berger, biccsei lelkész írását, amelyben Berger a kálvinizmus gyanúja
ellen védekezett (inc. En tibi guae dudum studio legisse volebas; no. 54). A versben
már megemlíti feleségét, Dorotheát is, amiből az következik, hogy 1582 után írta,
de nem sokkal, mert a szívét ugyanazokkal a szavakkal ütötte át a még vad szerelem
(Castus/Saevus amor nostrum transfixit arundine pectus), ahogy a Bulgarnak irt egyik
versében panaszolta (no. 47).
17 ORAL 1986, 149.
48 OKAL 1986, 152-153. Nevelési elveiről általánosságban: 161-162.
19 OKAL 1986, 152.
20° OKAL 1986, 154-155.
54