Oldal 52 [52]
szépséges Helénára vágyott, vállald be inkább — jó lesz az neked — Xanthippét, akire
persze Szókratész oly sokat panaszkodott. Azt akarod, aki nem akar, aki meg akar,
azt elutasítod. Szóval azt a szemérmes szüzet ragadd meg, aki akar téged! Legyen
jámborságot szerető, tiszta és szemérmes! Ne nézd se a formáját, se a vagyonát. Mader
viszont formäs és erkôlcsôkben is jéravalé (formosa, bonis exultaque moribus) feleséget
kivän Barossiusnak (no. 13).
18.2.3. A következő vers az előbbinek a folytatása, és szintén Bulgarnak írta (inc.
Bannoviae rector legat haec mea scripta iuventae; no. 48). Ami ezt a verset is különösen
érdekessé teszi, hogy azt kérte benne barátjától, olvassa fel a költeményt a báni iskola
ifjainak."" Ez az utalás szintén az irodalmi élet gyakorlatának egy érdekes — szintén
teljesen ismeretlen — részlete. A Maderrel verses levelezésben álló barát, aki történe¬
tesen a báni iskola tanítója is, Mader egyik versét felolvasta az iskolában. Hogy tény¬
leg felolvasta-e, nem tudjuk, de a jelenet mindenképp elgondolkodtató, hiszen ismét
a nyomtatás miatt másodlagosnak, háttérbe szorultnak gondolt kéziratos irodalmi
kultúra terjedésének egy újabb — ősibb — médiumát fedezhetjük fel benne. Mi már
persze csak Mader nyomtatásban megjelent könyvéből ismerjük a verset és a jelenetet
is, de nyugodtan feltételezhetjük, hogy a verses levélváltás kéziratossága mögött, egy
lépéssel hátrébb még az oralitás is élő gyakorlat. A tanári szószékről felolvasott késő
humanista latin szó talán még jobban is terjed a világvégi kis településen, mint ha egy
könyvben porosodna valamilyen gyűjteményben. De visszatérve a vershez: Mader
még mindig a szerelem érzésével bajlódik. Azt állítja, hogy amilyen gyorsan támadt
fel benne a szerelem tüze, most olyan gyorsan el is tűnt (Uz subito ex arsi sacro succensus
amore, sic cito conceptus pectore fugit amor). A szeretett né pedig, aki meleg szivébél
a fagyos szélbe tűnt tova, ne gyötörje már tovább se a szívét, se a fejét. Azt kérded,
szólítja meg Bulgart, hogy miféle kézműves csiholta bennem ezeket a tüzeket, hát az,
aki a világot is alkotta: Quis faber hos in me — quaeris — commoverit ignes, scilicet is mundi
qui fabricavit opus. Bulgar a tanúja, hogy annak idején — valószínűleg Zsolnán — egy
szűzies társaság tagja volt (virginei socius coetus). De hát — idézi Propertiust — a sze¬
relemben se az észnek, se az akaratnak semmi ereje, és mindannyian saját természe¬
tünk magjait, hajlamait követjük (Ast in amore valet ratio nil, nilque voluntas, naturae
sequimur semina quisque suae). Hidba, nem tehet réla, maga Vulcanus forralja benne a
tüzet. Mindenkinek muszáj alávetnie magát Isten akaratának. Szaporodni kell! Ma¬
der panaszkodik, hogy lelkének a nagy részét elvették most tőle. Azt kéri Bulgartól,
hogy küldjön neki még dalokat, amelyek felvidítják és a szomorúság orvosságaként
(pharmacon, medicamina) szolgálnak számára a viszonzatlan szerelem kínjában.
18.2.4. Mader Georgius Conradinak írt válaszverse talán a legszórakoztatóbb köl¬
teménye, cime szerint iocus (tehát ebbe a kategóriába is sorolhattuk volna), mely tele
van személyes utalásokkal és életképekkel (inc. Me quia festivo cunctantem Marte la¬
49 Fennmaradt a báni iskola mindennapi működését szabályozó magyar nyelvű utasítás a kurátorok számára
(MéÉszÁRos 1981, 225).
50