Page 50 [50]
OCR
rettenetes háborúkkal jár (51—54. sor). (Itt nem teljesen világos, milyen nagy háborúra gondolt 1577 végén.) Az, hogy a szokásosnál nagyobb a szárazság a földeken, az üstökösnek köszönhető (55—56. sor). Nagy királyok halálát is megüzeni. Látható hát, mivel fenyeget ennek az új üstökösnek a csóvája is: háborút, pestist és éhínséget, vagy királyok temetését hozza el. Mivel keletről érkezett, ezért a rettenetes ellenség is onnan fog támadni (63—68. sor). Innentől már nem is az üstökössel foglalkozik. A vers szokványos moralizálásba fullad, vagyis Krisztus igaz híveinek semmit sem kell szívükben félni. A kegyes tettek katonáinak az ilyen égi jelektől egyáltalán nem kell tartaniuk. Sőt, ezek a jelek csak a gonoszoknak rosszak, míg a jámboroknak örömet okoznak, hiszen legfeljebb üdvözülnek majd Krisztus által. Adjuk hát át magunkat a tanulásnak és a múzsáknak. Mindez azért is fontos, mert az égi tüneményeket tudni kell olvasni. Isten a vadaknak azt parancsolta, hogy a földet nézzék, az embernek pedig, hogy a csillagok felé emelje a fejét, mert ezek a csodálatos alakzatok vibráló fényükkel magát Istent hívják tanúul (103—106. sor). Nem túl erős érv, de mivel a bajt hozó kométa toposzát igazolandó nem tesz említést az iskola felgyújtásáról — jóllehet Zsolnán tartózkodott az üstökös megjelenésekor —, ezért a verset talán 1577. november 9. utánra, de még november 27-e előttre tehetjük. 18.2. SZERELEM 18.2.1. Hogy ki tudjam bontani a témát, először egy látszólag ide nem vágó verssel foglalkoznék, amelyet egykori zsolnai iskolatársának, az épp betegeskedő Georgius Bulgarnak írt (inc. Si gua parte tui capitis relevare dolorem; no. 44). Bárcsak enyhíthetné Mader a barátja fejfájását! Bárcsak magára vehetné a fájdalmat! A hír Bulgar betegségéről teljesen felkavarta Mader lelkét (zriséia perturbant adeo mihi nuntia mentem). Azzal vigasztalja, hogy nem csak ő szenved ettől, mert a kór náluk az iskolában is három ifjat döntött le a lábáról. Kórtörténetet is ad: fáj a fejük és egész testük lázban ég. Egyáltalán nem tudnak enni. Pedig a gyomorban kell keresnünk a fejfájás okát is, és ezért a gyomorral kell legelébb foglalkozni. Azt ajánlja orvosságként Bulgarnak, hogy a befőzött szilva édes levét igya, mert az elűzi a gyomor túlságos hevét. Ha a 14. sort szó szerint vesszük, akkor pestisről van szó: Sic miseri tristi corpora peste necant. Mikor írhatta? Vagy zsolnai évei alatt (amikor Bulgar épp nem volt Zsolnán), vagy Sárospatakon, vagy talán amikor Mader Trencsénben segédtanító és Bulgar Bánban tanár. A vers alapján inkább a sárospataki vagy trencséni keltezést érzem elfogadhatóbbnak, vagyis valamikor 1579 ősze és 1582 eleje között írhatta. 18.2.2. Egy Bulgarnak irt masik versében szintén felemlegeti (13-16. sor) az egykori zsolnai iskolatárs betegségét, jóllehet a költemény inkább saját szerelméről szól (inc. Desine mirari, frater dilecte Georgi; no. 47). A test betegsége gyakran a lelket (mens) is károsítja. Erre azt a hasonlatot használja, hogy ha valamilyen ragály megfertőzi a házat, akkor az a vendéget is veszélybe sodorja. A testbe csupán ideiglenes vendégként költözik a lélek: Si domus inficitur mala per contagia guaeguam, hospes ab infecta laeditur ipse domo. Margón azt is olvashatjuk, hogy ,ezt most a pestisben ta48
