Oldal 50 [50]
rettenetes háborúkkal jár (51—54. sor). (Itt nem teljesen világos, milyen nagy hábo¬
rúra gondolt 1577 végén.) Az, hogy a szokásosnál nagyobb a szárazság a földeken,
az üstökösnek köszönhető (55—56. sor). Nagy királyok halálát is megüzeni. Látható
hát, mivel fenyeget ennek az új üstökösnek a csóvája is: háborút, pestist és éhínséget,
vagy királyok temetését hozza el. Mivel keletről érkezett, ezért a rettenetes ellenség
is onnan fog támadni (63—68. sor). Innentől már nem is az üstökössel foglalkozik. A
vers szokványos moralizálásba fullad, vagyis Krisztus igaz híveinek semmit sem kell
szívükben félni. A kegyes tettek katonáinak az ilyen égi jelektől egyáltalán nem kell
tartaniuk. Sőt, ezek a jelek csak a gonoszoknak rosszak, míg a jámboroknak örömet
okoznak, hiszen legfeljebb üdvözülnek majd Krisztus által. Adjuk hát át magunkat a
tanulásnak és a múzsáknak. Mindez azért is fontos, mert az égi tüneményeket tudni
kell olvasni. Isten a vadaknak azt parancsolta, hogy a földet nézzék, az embernek
pedig, hogy a csillagok felé emelje a fejét, mert ezek a csodálatos alakzatok vibráló
fényükkel magát Istent hívják tanúul (103—106. sor). Nem túl erős érv, de mivel a bajt
hozó kométa toposzát igazolandó nem tesz említést az iskola felgyújtásáról — jóllehet
Zsolnán tartózkodott az üstökös megjelenésekor —, ezért a verset talán 1577. novem¬
ber 9. utánra, de még november 27-e előttre tehetjük.
18.2. SZERELEM
18.2.1. Hogy ki tudjam bontani a témát, először egy látszólag ide nem vágó verssel
foglalkoznék, amelyet egykori zsolnai iskolatársának, az épp betegeskedő Georgius
Bulgarnak írt (inc. Si gua parte tui capitis relevare dolorem; no. 44). Bárcsak enyhít¬
hetné Mader a barátja fejfájását! Bárcsak magára vehetné a fájdalmat! A hír Bulgar
betegségéről teljesen felkavarta Mader lelkét (zriséia perturbant adeo mihi nuntia men¬
tem). Azzal vigasztalja, hogy nem csak ő szenved ettől, mert a kór náluk az iskolában
is három ifjat döntött le a lábáról. Kórtörténetet is ad: fáj a fejük és egész testük lázban
ég. Egyáltalán nem tudnak enni. Pedig a gyomorban kell keresnünk a fejfájás okát is,
és ezért a gyomorral kell legelébb foglalkozni. Azt ajánlja orvosságként Bulgarnak,
hogy a befőzött szilva édes levét igya, mert az elűzi a gyomor túlságos hevét. Ha a 14.
sort szó szerint vesszük, akkor pestisről van szó: Sic miseri tristi corpora peste necant.
Mikor írhatta? Vagy zsolnai évei alatt (amikor Bulgar épp nem volt Zsolnán), vagy
Sárospatakon, vagy talán amikor Mader Trencsénben segédtanító és Bulgar Bánban
tanár. A vers alapján inkább a sárospataki vagy trencséni keltezést érzem elfogadha¬
tóbbnak, vagyis valamikor 1579 ősze és 1582 eleje között írhatta.
18.2.2. Egy Bulgarnak irt masik versében szintén felemlegeti (13-16. sor) az egy¬
kori zsolnai iskolatárs betegségét, jóllehet a költemény inkább saját szerelméről szól
(inc. Desine mirari, frater dilecte Georgi; no. 47). A test betegsége gyakran a lelket
(mens) is károsítja. Erre azt a hasonlatot használja, hogy ha valamilyen ragály meg¬
fertőzi a házat, akkor az a vendéget is veszélybe sodorja. A testbe csupán ideiglenes
vendégként költözik a lélek: Si domus inficitur mala per contagia guaeguam, hospes ab
infecta laeditur ipse domo. Margón azt is olvashatjuk, hogy ,ezt most a pestisben ta¬
48