Oldal 46 [46]
rinus számára a legnagyobb vigaszt minden bizonnyal a felsorolt antik (Ulysses, Cice¬
ro, Ovidius, Vergilius, Terentius) és bibliai példák (Ádám, József, Jákob) jelenthették.
Persze otthon kell hagyni a számunkra kedves embereket, de a haza nem biztos, hogy
ott van, ahol megszülettünk. Van, hogy ott, ahol édesebb az életiink: Non patria est
tantum primos quae praebuit ortus, sed quocumque datur vivere dulce loco. Mader azzal a
gondolattal is nyugtatja, hogy , saját hazájában senki sem lehet próféta" (prophetae in
patria nullus prorsus habetur honos). A 95-98. sorok szerint azért mar Mader is készül
kifeszíteni a vitorláját, hogy továbbhajózzon idegenbe. Nem jutott messzire: Tren¬
csénbél a nagyjából 17 kilométerre lévő Beckóra, vagyis meg ez elött, 1581-1582
februárja között írhatta a verset.
15. Dehortatio
Az adhortatio, buzdítás ellentéte. Nem rábeszélni akar valamire, hanem lebeszélni
akar valamiről.
A Dehortatio a celebratione furiarum Bacchi című vers a farsangi ivászatról beszéli
le az olvasót (inc. Mentis inops sanae, dum cuncta per oppida vulgus; no. 34).”” Erdekes¬
sége megint a személyes élmény és hangvétel. Mialatt Bacchus ünnepén az őrjöngő
csőcselék az egész városban hömpölyög törvényt szegve és minden szemérmet elfe¬
ledve, addig némelyek távol tartják ettől magukat, ahogy szerzőnk is, akinek már
egész gyermekkorától fogva Minerva formálta a viselkedését. Ebben a leírásban is
fel lehet fedezni a herkulesi válaszút toposzát: a sokra hivatott ifjú Voluptas helyett
Virtust választotta. Gondoljunk csak bele, hogyan járt Orpheusz, vagy hogy mifé¬
le bűnös orgiákat csaptak a rómaiak! De miért is hozza fel ezeket az ősi példákat!
Hiszen még gyerekkorában ő maga is szemtanúja volt egy ilyen farsangi esemény¬
nek otthon, vagyis Trencsénben, és máig nem tudja kiverni a fejéből (Baccbica quae
tulerint festa videbo domi)! A 21-38. sor ezt a még mindig élénken az emlékezetében
élő történetet meséli el: egy busójárásra emlékeztető jelenetben egy részeg paraszt
báránybőrből készült fekete maskarába öltözve rohangált borzalmas arccal a belvá¬
rosban dárdát (/ramega) és üszkös fadarabot (cum fitione ambusto) cipelve. Miközben
dühöngött és a gyerekeket — feltehetően szerzőnket is — meg akarta rémiszteni, egy
másik, aligha józanabb odaszólt neki: miért félemlíted meg a gyerekeket, te lator?
Az visszaszólt: mert elrontod a szórakozásomat, inkább te vagy a lator. Ezt nem bír¬
ta elviselni, és elöntötte a düh. Ököllel arcul akarta csapni, de szerencsétlenségében
úgy megsebesítette a dárda, hogy majdnem belehalt. A másik erre három órán át
teljesen megnémult, mintha kiszállt volna a lélek a testéből. Sokaknak intő például
szolgálva elnyerte tehát megérdemelt, méltó büntetését. Az emlékek felidézése után
azt is hozzáteszi szerzőnk, hogy ő természetesen nem vett mindebben részt, otthon
maradt. Pallasz szabad művészetét gyakorolva különben is megveti Bacchus mocskos
dologtalanságát. Mindezek ellenére azért a 43. sortól kicsit megengedőbb hangnemre
"9 Emiiti OKAL 1986, 156.
44