Page 43 [43]
pezsgőbb , kishumanista" irodalmi élet folyhatott a korszakban nemcsak Irencsénben
és környékén, hanem valószínűleg az egész ország területén. A vers első két sora —
mint levélen a címzés — arra utal, hogy a verseket levelek útján küldözgették egymás¬
nak: , Ezen irományom vitessék el Irencsén városába. Térjen vissza hazámba írott
üzenetem, szeretném ha Petrus Barossius nevére eljuttatnák, aki a fenséges iskola
tisztelendö jogarät tartja.” (Haec mea Trenczinii portetur littera in urbem. In patriam
redeat littera missa meam, Barossioque velim tradatur nomine Petro, qui tenet excelsae
sceptra verenda scholae.) Mader arra is szamit, hogy egykori tanära majd csiszolgatja a
verseit, amelyeket a szöveg szerint folyamatosan kiildézget neki (5-6. sor). A 9-10.
sorból azt is megtudjuk, hogy a Vág mellől, Beckóból (régi magyar nevén Bolondóc)
küldi a levelét. A 13. sor pedig arra utal, hogy már régóta itt tartózkodik (Cur moror
hic longo, miraris, tempore?). A vers egy levél stílusát idézi fel, amikor is mentegető¬
zik, hogy miért nem látogatta meg egy ideje. Hivatali teendői sem engedik, meg
hát minden nap tisztes conviviumokon vesz részt, gyakran beszélgetnek könnyedén
órákon keresztül, néha gyerekeket is tanit és persze verseket ir (interdum doceo pueros
et carmina condo). Majd ratér a lényegre (25-28. sor): szeretne kölcsönkérni a trencséni
iskolából két gyermeket, Jánost és Jakabot — de esetleg, ha megfelelne neki, akkor
társukul Györgyöt is —, akik énekelhetnének a beckói vár urának, alsólendvai Bánffy
Lászlónak a névnapján, vagyis Szent László napján, június 27-én. Érdekes az is, hogy
mennyire későn kérte ezt a szívességet egykori tanárától, június 26-án, mert — ahogy
írja (31-34. sor) — az uraság elrendelte, hogy másnap a lelkész és a kórus is jelen le¬
gyen az tinnepségen (Nam celebraturus sua cras natalia Bamphi, cum pastore simul iussit
adesse chorum.) Hiszen semmi sincs, ami jobban megörvendeztetné a füleket, mint
a „mi müveszetünk” (qui faceret pulchris laetas contentibus aures, scilicet hunc nostra nil
magis arte iuvat). Azt is megigéri, hogy miután végeztek, és az ajándékot — vagyis
az énekkari fellépést — , átadták", késlekedés nélkül ő maga viszi vissza a gyerekeket
a nagyjából 17 kilométerre lévő Irencsénbe (akár a Vágon folyásiránnyal szemben,
ahogy Adam Maczak trencséni polgármesterként látogatta meg Zsolnát, lásd 25.
vers). Fentebb már említettem a Draskovich-család levéltári feljegyzését (lásd a 14.
oldalon), amely szerint Bánffy László 1583. november 30-án hunyt el. Ezek alapján a
verset pontosan datálhatjuk: 1583. június 26.
n. Hálaadó költemény (évxaptoTíKa)
11.1. Öt szapphói strófában ad hálát Istennek, hogy ép bőrrel megúszta a tűz¬
esetet a zsolnai iskolaban (inc. Quis tuum dignis celebrare nomen, no. 26). Albertus
Husselius egy 1577. december 2-án írt levelében azt írja, hogy a tűz , 11 óra körül volt
41