Oldal 41 [41]
OCR
rekkori balesetét írja le, valószínűleg szintén Semptén. Még nem lépte túl életének két lustrumát, vagyis a tizedik évét, nem káromkodott és nem is veszekedett előtte senkivel. A zöld mezőn játszott nyugalomban, félelem nélkül, amikor valamilyen lőfegyver becsapódó golyója megsebesítette." Nem részletezi, hogy ki lőtt, hogy támadás vagy baleset áldozata lett-e. Csurom vér volt az egész teste, amikor elterült, senki sem gondolta volna, hogy életben marad, de a Jóisten megmentette. Ezért is köszönetet mond a Megváltónak, aki a halálával váltotta és védte meg. A zöld mező (in viridi gramine) arra utal, hogy 1568 tavasza volt, akár már májusa. 8.3. Itt említem meg azt a cimzett nélktili carmen sapphicumot is, amelyik Keresztelő Szent János hazájáról, szüleiről, tanulmányairól és tetteiről szól röviden, kilenc strófában (inc. Si Deus cuius reperitur ore; no. 16). Talán János napra írta valakinek egy augusztus 29-ei napon. 9. Xenium A xenium általában valamilyen jeles napra küldött ajándékvers. Gyakoriak az újévi, vagy karácsonyi jókívánságok. Mader Anthonius Ihalnak írt verse egy szokványosnak mondható karácsonyi üdvözlő vers, amely Ihalon keresztül kisfiához, Emanuelhez is szól (inc. Annus ut iste tibi sit felix auspice Christo, no. 38). Mader életrajzi adatai miatt lehet most érdekes szamunkra. Anthonius Thal a Szepesi Kamara császári tanácsosa volt Kassán, vagyis költőnk nagy valószínűséggel kassai tartózkodása alatt üdvözölte Ihalt és kisfiát a költeménnyel. Ha ez így van, akkor nem írhatta máskor, mint 1578 karácsonyán. Ha viszont Mader már 1578 karácsonyán Kassán volt, akkor erre kell számolnunk a másik versében (no. 8) említett majd" négy holdhónapot. Ez pedig azt jelenti, hogy 2 2 Erdélybe legkésőbb valamikor 1579 áprilisában kellett elindulnia. 10. Votivum Scaliger”* külön foglalkozik a votivum (npooevktıöv) műfajával, amely kérést, fogadalmat jelent. Scaliger ezzel kapcsolatban még két további versfajtát is megemlít, amelyeket a kérés és könyörgés gesztusa köt össze egymással: az egyik az apeuktikon (anevktiKOv), a masik pedig a soteria (owtnpia). Scaliger az apeuktikont a proszeuktikonnal, vagyis a votivummal szemben definiálja. Mindkettő könyörgés, ima, amely ugyanazon szabályok alapján épül fel, csak céljukban különböznek egymástól. A proszeuktikon azért könyörög, hogy bekövetkezzen, vagy legyen valami. Az apeuktikon §7 "Ha ágyúgolyóról van szó, akkor értelemszerűen csak egy repesz találta el. Mader így fogalmaz: Tune taetro bombarda globo ruit, en prostratum res miseranda meum corpus et ossa iacent. 88 ScALIGER 1561, 156. Läsd még: Jankovirs 2018, 801. 39
