Oldal 41 [41]
rekkori balesetét írja le, valószínűleg szintén Semptén. Még nem lépte túl életének két
lustrumát, vagyis a tizedik évét, nem káromkodott és nem is veszekedett előtte senki¬
vel. A zöld mezőn játszott nyugalomban, félelem nélkül, amikor valamilyen lőfegyver
becsapódó golyója megsebesítette." Nem részletezi, hogy ki lőtt, hogy támadás vagy
baleset áldozata lett-e. Csurom vér volt az egész teste, amikor elterült, senki sem gon¬
dolta volna, hogy életben marad, de a Jóisten megmentette. Ezért is köszönetet mond
a Megváltónak, aki a halálával váltotta és védte meg. A zöld mező (in viridi gramine)
arra utal, hogy 1568 tavasza volt, akár már májusa.
8.3. Itt említem meg azt a cimzett nélktili carmen sapphicumot is, amelyik Keresz¬
telő Szent János hazájáról, szüleiről, tanulmányairól és tetteiről szól röviden, kilenc
strófában (inc. Si Deus cuius reperitur ore; no. 16). Talán János napra írta valakinek egy
augusztus 29-ei napon.
9. Xenium
A xenium általában valamilyen jeles napra küldött ajándékvers. Gyakoriak az újévi,
vagy karácsonyi jókívánságok.
Mader Anthonius Ihalnak írt verse egy szokványosnak mondható karácsonyi üd¬
vözlő vers, amely Ihalon keresztül kisfiához, Emanuelhez is szól (inc. Annus ut iste
tibi sit felix auspice Christo, no. 38). Mader életrajzi adatai miatt lehet most érdekes
szamunkra. Anthonius Thal a Szepesi Kamara császári tanácsosa volt Kassán, vagyis
költőnk nagy valószínűséggel kassai tartózkodása alatt üdvözölte Ihalt és kisfiát a
költeménnyel. Ha ez így van, akkor nem írhatta máskor, mint 1578 karácsonyán.
Ha viszont Mader már 1578 karácsonyán Kassán volt, akkor erre kell számolnunk a
másik versében (no. 8) említett majd" négy holdhónapot. Ez pedig azt jelenti, hogy
2 2
Erdélybe legkésőbb valamikor 1579 áprilisában kellett elindulnia.
10. Votivum
Scaliger”* külön foglalkozik a votivum (npooevktıöv) műfajával, amely kérést, fo¬
gadalmat jelent. Scaliger ezzel kapcsolatban még két további versfajtát is megemlít,
amelyeket a kérés és könyörgés gesztusa köt össze egymással: az egyik az apeuktikon
(anevktiKOv), a masik pedig a soteria (owtnpia). Scaliger az apeuktikont a proszeuk¬
tikonnal, vagyis a votivummal szemben definiálja. Mindkettő könyörgés, ima, amely
ugyanazon szabályok alapján épül fel, csak céljukban különböznek egymástól. A pro¬
szeuktikon azért könyörög, hogy bekövetkezzen, vagy legyen valami. Az apeuktikon
§7 "Ha ágyúgolyóról van szó, akkor értelemszerűen csak egy repesz találta el. Mader így fogalmaz: Tune taetro
bombarda globo ruit, en prostratum res miseranda meum corpus et ossa iacent.
88 ScALIGER 1561, 156. Läsd még: Jankovirs 2018, 801.
39