Page 35 [35]
bár a mi korunk is sok orvost ád, akiket Latium, vagy teuton vidék
pártfogol, azért nem kell őt lenézni, nem egynek adja minden aján¬
dékát Isten. Ezekről [a dolgokról] más alig emlékezett meg érthető
írásokkal, míg Ficinónak sok lilyenjel van. Tehát akinek tetszik az
egészség és a hosszú élet, ebből a remekműből megtanulhatja elűz¬
ni betegségeit. Joggal tiszteletre méltó az orvos és az orvoslás is, így
hát a könyv is joggal méltó a tiszteletre."
7. Úton
7.1. PROPEMPTIKON (TpOTEHITTIKÓV)
Scaliger szerint a propemptikon (bücsüvers, ütravalövers) a proszeuktikonnal rokon,
amelyben jökivänsägokkal, j6 előjelek felsorolásával búcsúztatták az elutazót."
Nicodemus Sartoriust valószínűleg trencséni tanulmányairól ismeri a 70-es évek¬
ből. A Sartoriusnak írt 73 disztichonnyi költemény olyan propemptikon, amely a di¬
cséreteken tul gratulacié is (inc. Scripserunt alii tibi vota propemptica vates, no. 41). A
cimben a nunc pastori Veterisoliensi kifejezés arra utal, hogy ekkor Sartorius zólyomi
lelkész volt." Mivel van adat arra, hogy 1588-tól volt hivatalban Zólyomban, ezért
a vers valamikor 1588 elején készülhetett. Mader verse azonban ismeretlen adatot is
közöl róla. A 75—78. sor szerint három éven át nagybiccsei lelkész is volt. (Sartorius
életrajzi adatával kapcsolatban az lenne a logikus, ha közvetlenül a zólyomi szolgálat
előtti időkről írná ezt Mader, vagyis az 1585 és 1588 közötti időszakról.)
7.2. EPIBATERION (Emißarnpıov)
A következő versek közül — szigorúan véve — nem mind számít epibatérionnak. Scali¬
gerre hagyatkozva" ezt eredetileg akkor mondták el, amikor valaki hosszú utazásból
vagy száműzetésből biztonságban hazatért. Jellemzően az isteneknek hálát adva a
hazatérő szájából hangzott el (mintha kétszer született volna".
7.2.1. Ladislaus Popelius a Lobkowiczot Dobronyából (Dobrá Niva, SK) való ha¬
zatérése alkalmából üdvözölte Trencsén városa és eklézsiája (inc. Oualia Romani capi¬
ebant gaudia cives; no. 5). Mader jó érzékkel az üdvözlők dicséretén keresztül másokat
is magasztal: Simon Jesseniust, Ioannes Storciust, apjat, Nicolaus Madert, trencséni
tanárát, Petrus Barossiust és a város polgármesterét, Adam Maczakot. A vers ke¬
”* Scazicer 1561, 163. Läsd részletesebben: MOLNÁR 2024, 144-147.
7 A vers pár sornyi összefoglalóját lásd: OKÁL 1986, 154.
SCALIGER 1561, 158. Menandrosz szerint a szónok vagy szülővárosához intézi, miután visszatért utazásáról
vagy egy olyan városhoz, amit meglátogatott vagy egy vezetőhöz, aki a város élére került. MENANDER 1981,
94-115 (377.31-388.15), läsd: 94 (377.31-378.4).
76
33