Oldal 28 [28]
2.3. A harmadik vers egy bizonyos Georgius Cabat nevű trencséni bíró halálára
készült, akit Mader a fautorának nevez (inc. Ut rosa purpurei guae floret tempore veris;
no. 70). A költemény a jól ismert közhelyet felhasználva rózsához hasonlítja a bíró
életét, aki Irencsén városának pompás dísze, virága volt, és aki az elhagyott árvákról
is gondoskodott (...Auic pupillorum maxima cura fuit).
2.4. A negyedik halotti verset Aegidius Luczatinski feleségének, Elisabethnek a
halálára irta fia, loannes Luczatinski nevében (inc. Hoc tibi cara parens in nati pignus
amoris, no. 71). A 31 disztichonnyi versből kiderül, hogy halálakor Elisabeth már
idős volt. Mader, ahogy a fentebb említett versben is (no. 69), újra elmondja, hogy az
öregnek már kemény az élet és édes a halal (est durum senibus vivere, dulce mori).
2.5. Az ötödik epitaphium azért érdekes, mert a meggyászolt Barbara Adamovska
nem más, mint a neolatin humanista költő, Martin Rakowski anyósa (inc. Mortua
cur titulis signantur corpora scriptis, no. 72). Ezt meg is emliti Mader a versében: Nam
sibi concessam divino munere natam / Moribus et monitis imbuit ipsa pits. / Imbuit et
nuptam Martino tradidit illam / Racocio, quem nunc maesta relicta gemit, / Qui vir in
Aonia magnus fuit arte, poetas / Laurigeros inter qui numeratus erat. Azzal vigasztalja
a gyászolókat, hogy a sírra írt név a halottat feltámasztja, és e nevet megénekelve a
költészet örökkévalóvá. A halál után a testek rohadnak ugyan — nyugtatja Mader a
gyászolókat és olvasókat —, ám a lélek megpihen (5-6. sor). A halott Barbara nevén
kissé iskolás modorban elmeditálgat (11-12. sor): bár barbara volt a neve, barbár er¬
kölcsökkel mégsem bírt (Barbara matronis nomen commune gerebat, moribus haud sed
erat praedita barbaricis).
2.6. A hatodik epitaphiumot apja, Nicolaus Mader 1585. március 17-ei halálára
írta (Hac nos, care pater, lacrimarum in valle relinguis; no. 73).? Az 5-6. sorból kiderül,
hogy Mader apja valamikor nemességet kapott a császártól (I. Ferdinándtól, II. Mik¬
sätöl vagy II. Rudolftöl?). A versböl azt is megtudjuk, hogy féltestvére, David ekkor
mär halott volt (27-28. sor), és anyja is (37-38. sor), aki mellé most apjat eltemették
(de anyja halálát Nicolaus Mader sokkal korábbi, 1575—1577-es verséből is tudjuk,
tehát szinte gyerekkorában elveszítette). Ebből a versből szerzünk tudomást arról is,
hogy volt Madernek egy kisfia és egy kislánya, akik nemrég haltak meg (31-32. sor):
Nunc etiam flores nobis lugemus ademptos filiolum carum filiolamgue simul. Megemlíti
zsolnai tanäränak, Colacinusnak a halálát is (21. sor), akit a vers 19-20. sora szerint
a pestis ölt meg. Ezenkívül megemlíti egy Antonius (Anthonius) nevű lelkész és a
trencséni Adam Zahorski nevét is, akiket szintén a pestis pusztított el (22-24. sor).
Felidézi Ioannes halalat is, aki Pragdban halt meg (29-30. sor). Okál ezt a Ioannest
Nicolaus Mader testvérének nevezi. ""
2.7. A hetedik gyászvers Ladislaus Popelius a Lobkowicz kislányának, Júliának a
halálát siratja (inc. Ante sacram veniens, si nescis, guis iacet aram; no. 74).
Ezzel kapcsolatban lásd Georgius Chotessovius dátum nélküli versét Nicolaus Mader betegségéről (inc.
Quando alii cingunt cornutis tempora larvis; app. 29). Chotessovius másik verse egy disztichonos párbeszéd a
Halál és a Halott között (inc. Mors ego guam toties audebas spernere, tandem; app. 30). OKAL 1986, 155.
60 OKAL 1986, 147.
26