Seite 23 [23]
virgine, martes; app. 1). Ebből nehéz lenne rekonstruálni, de biztos, hogy valamiféle
fegyvereken kívül található egy nap, egy női alak (virgo) és egy nyest (martes) is Mader
címerén. Lásd még Philomates címervers-variációját (inc. Artibus ingenuis, guorum
dulcedine, dura; app. 2). A második versben a nyest a gazdagságot jelképezi, a szűz a
harcba vezető Pallasz Athéné lenne, a nap pedig a művészeteket jelképező Apollón.
Ezekből a szimbólumokból arra következtet Philomates, hogy Mader sok verejték¬
kel vagy tanítani fog, vagy hivatali állást kap, vagy pedig a földet fogja művelni (auz
igitur quondam magno sudore docebis, aulicus aut fies, aut bene rura coles). De akarmit is
csinál, az faraszté lesz és hasznos. Hieremias Sartorius cimerverse igy fogalmaz: mig
mások címerében hárpiák, párducok és viperák vannak rettenetes csőrrel, fogakkal és
karmokkal, addig Maderében nap, szűz és nyest (inc. Harpyias alius, pardos, vel iactet
echidnas; app. 13)." Sartoriusnak ez a verse valószínűleg másik dicsérő költeménye
előtt íródott valamikor, mert nem reczornak, hanem paedotribának, vagyis tanárnak
nevezi magát. (Ez viszont azt is jelenti, hogy ha tényleg 1588-tól tanít Trencsénben,
akkor a tanárból rektorrá való előléptetése még 1588 első felében megtörtént.)
0.5. Erdélyi Nagy János valószínűleg Mader sárospataki iskolatársa volt. Madert
dicsérő versében megköszöni azt a költeményt, amelyet költőnk küldött neki (ez utób¬
bi a kötetben nem szerepel), és örök szeretetéről, valamint emlékezetéről biztosítja
(inc. Quod mihi misisti, iuvenis doctissime, carmen; app. 4).
0.6. Hieremias Sartorius két verssel szerepel a konyvben (az egyik a fent emlitett
app. 13). Ő azért is fontos számunkra, mert Mader könyvének egyetlen ismert példá¬
nya az ő tulajdonában volt, és talán a kötetben található javítások is az ő kezétől szár¬
maznak. A könyv elején olvasható 53 disztichonnyi verse terjedelmében és minőség¬
ében is kiemelkedik a többi ajánló és dicsérő vers közül (inc. Cui sincera sedet culto sub
pectore virtus; app. 7)." Ezt Sartorius öt részre osztotta. Az első rész tartalma a 10. sor
maximájával foglalható össze a legjobban: Aki maga és mások számára is bölcs tud
lenni, az bölcs csak igazán (Oui sibi quique aliis scit sapere ille sapit). Mader éjszakakon
keresztül virraszt a közjóért művészetével, szorgalmával és hitével. Egyszerre kiváló
költő és nagyszerű lelkipásztor. A második rész Mader emberi nagyságának további
taglalása, aki nemcsak jó költő, hanem — ezenfelül — még jó ember is akar lenni (sed
quia non tantum bonus esse, Madere, poeta, sed vis — quae magis est — vir simul esse bo¬
nus). Augiasz istállójának kitakarításához hasonlítja azt, amit a költészet terén végez
(illustrare aliqua nostro aevo luce Camenas, est stabulum Augiae sorde levare sua). A költe¬
szet hanyatlásához persze hozzájárul a haza sorsa is, vagyis a barbár török pusztításai.
A barbárok pedig mindig barbárságot hoznak magukkal. Szerencsére Mader — ha
nem is fegyverrel, de tollának erejével — dicséretesen küzd a barbárság ellen (45—48.
sor). A harmadik rész az első részben megismert maxima megerősítése, vagyis Mader
nemcsak magának ír, hanem a nyilvánosságnak is, amivel a piezast terjeszti (63—70.
sor). A negyedik rész már az olvasóhoz is szól, és óva inti Zoilust a gáncsoskodástól:
59 OKAL 1986, 150.
"5 OKAL 1986, 150.
21