Page 22 [22]
ivadéka (dunc szudiorum meorum fetum), vagy ahogy latin-magyar szótárában Szenci
Molnár Albert mondaná: fiacskája, amelyet Balassa kegyeibe ajánl. Aztán pontokba
szedve négy okát adja annak is, hogy az arra talán méltatlan költeményeket — sajatjait
és barátaiét egyaránt — miért nyomtatta ki:
— Először is a költői művészet szerelmesei megtapasztalhatják, hogy különösen a
mi nemzetünk számára ezek a stúdiumok mily fárasztó munkát jelentenek. Nekünk,
akik egyszerűbb beszédeket is alig tudunk elhebegni-habogni (vix balbutire posse),
különösen azokhoz képest, akik a latint és a szilárd műveltséget a szüleiktől, mint az
anyatejet szivjak magukba (qui Latinitatem et solidam eruditionem a parentibus et veluti
cum lacte materno hauriunt). De minél nehezebb a munka, annál nagyobb a lélek örö¬
me (/abor autem difficilior, maiorem animi voluptatem parit).
— Másodjára drága szülei, a hazája, a tanárai és mecénásai iránt érzett hálája sar¬
kallta erre, akik — Isten segedelmével — poétikai tanulmányaiban megsegítették.
- Harmadsorban a barátai és azon személyek iránti szeretete indította a nyom¬
tatásra, akik a könyv verseiben szerepelnek (amor amicorum et personarum, guarum
nomina versibus his celebrantur). Jóllehet némelyikük már átköltözött az égi hazába,
némelyiküket pedig a nagy távolság választotta el tőle, mindegyikükre a legnagyobb
hálával fog mindig emlékezni.
— Végezetül azért adta ki a könyvet, hogy az irodalomkedvelő ifjúságnak — de leg¬
főképp kedves hazájának, Irencsénnek leendő polgárai számára — példákkal szolgál¬
jon, hogy a költészet művészetén keresztül hogyan lehet Istent ünnepelni, valamint a
legjobbak figyelmét és szeretetét elnyerni. Majd — a forrás megjelölése nélkül — Georg
Sabinus egyik verséből idéz két sort, amely szerint a hírnevet és a dicsőséget a nemes
művészet hozza el, így aztán ezzel királyok kegye és szeretete is elnyerhető." Ezek
után ismét a legszebb szavakkal és minden jót kívánva ajánlja Balassának a könyvét.
0.3. Az imént idézett Sabinus-sorok miatt itt említeném meg az egyébként isme¬
retlen, chemnitzi származású Matthias Zeybigius versét is (inc. Volvitur ingenio: nullo
discrimine habentur; app. 6). Ugyanazt a témát dolgozza ki, amire Sabinus verssorai
utalnak: a halál törvénye alól senki sem vonhatja ki magát, hacsak nem a szellem
és a lélek (1-2. sor). Hiába csodáljuk Aeneas hősi tetteit, ha ezeket Homérosz nem
énekelte volna meg, akkor feledésbe merülve a hőssel együtt haltak volna el (3—8.
sor). Nagy Sándor is tisztában volt a költészet erejével és magának is saját Homéroszt
keresett (9-14. sor). Zeybigius aztán gratulált Irencsén városának, amelyik — mintegy
saját Homéroszára lelve — megtalálta a Parnasszus tetejére felkapaszkodó és Castalia
forrásából kortyolgató Madert, hogy dalban hirdesse és őrizze szülővárosa dicsősé¬
gét és nevét."
0.4. Ioannes Philomates két cimerverssel szerepel a könyvben." A kötethez írt
legelső vers Mader családjának a címerét írja le (inc. Arma tibi sol sunt pulchra cum
47 SABINus 1563, OZr: , Fama per ingenuas et gloria guaeritur artes, / His favor ac regum conciliatur amor."
Madernél a guaeritur helyett ducitur olvasható.
OKÁL 1986, I54.
OKAL 1986, 153-154.
48
49
20