Page 18 [18]
OCR
lyek valamilyen kortárs, vagy klasszikus, bibliai utalást tartalmaznak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy mindenhol jelezte a reminiszcenciákat. (Ezeknek a feltérképezése külön kutatást kívánna meg.) Mader kötete azért fontos művelődéstörténeti emlék, mert egy olyan korabeli gyakorlatnak a nyomát fedezhetjük fel benne, amelynek a létezését a gyér szövegemlékek miatt csak feltételezi a szakma. Ironikus módon épp ez a nyomtatott kötet erősíti meg a XVI-XVII. században még nagyon is élő kéziratos kultúra elevenségét. Nagyobb, európai perspektívába helyezve talán nem tűnik annyira érdekesnek, hiszen a kontinensen átívelő értelmiségi hálózat tagjai levelekkel, versekkel és különféle ajándékokkal folyamatosan kedveskedtek egymásnak. Azonban annak, hogy ez a gyakorlat ennyire lokális — ha úgy tetszik provinciális — szinten is működött, nem ismerjük más, ennyire kézzelfogható magyarországi emlékét. A könyvben szereplő nagyjából 60 cimzett/szerzö, akik a Mader körül rekonstruálható intellektuális hálózatot alkotják, még Johannes Bocatius köréhez képest is egyfajta vidékiességet mutatnak. Ugyanakkor ez a , falusi" respublica intellectualis pont úgy szerveződött meg, mint Bocatiusé, vagy akár Justus Lipsiusé, csak kisebb területet fed le. Az elemek egymáshoz fűződő viszonyából, kapcsolatából kirajzolódó mintázat viszont pontosan ugyanolyan , felülnézetből", mint a területileg és számosságuk szerint is nagy kiterjedésű hálózatoké. Csakhogy európai hírű tudósok és államférfiak helyett falusi tanítókból, lelkészekből és helyi potentátokból fűződik össze Mader irodalomközösségi hálózata. Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy Madernek nem találjuk nyomát az európai egyetemek matrikuláiban, ami ugyan nem jelenti azt, hogy biztosan nem is járt külföldi tanulmányúton, de a verseskötetben fellelhető személyek köre alapján is jogosan feltételezhető, hogy a kötet összeállításának az időpontjáig nem tanult külföldön. Ezt a feltételezést pedig meg is erősíti a Simon Jesseniusnak írt versben (no. 29), amit 1587-ben írt, és amiben elpanaszolja, hogy hiába szeretett volna, nem tudott külföldi, német egyetemeken tanulni (37-38, valamint 65. sor). Ha járt volna, akkor a címzettek között — a szokásoknak megfelelően — biztosan találnánk egyetemi professzorokat és külföldi diáktársakat is. Ám a Mader-kötetnek épp ez a hiány adja a különlegességét. Ha Mader külföldön tanult volna, akkor elveszítettük volna ezen címzettek nagy részét, és egy szokványos, valószínűleg német egyetemi háttérrel bíró kapcsolati hálót találnánk a könyvben. Azonban a címzettek és szerzők között egyetlen olyan sincs, aki ne Irencsén körül — sőt inkább Irencséntől keletre — élt volna. A legmesszebb, ahova dokumentálhatóan eljutott — Erdély ismeretlen területeit leszámítva —, a nagyjából 350 kilométernyire fekvő Sárospatak volt. Ha számszerűsíteni szeretnénk, akkor levelezése alapján Mader értelmiségi hálózatänak az actio radiusát is felvázolhatjuk Irencsénhez viszonyítva: Trencsén Kisbiróc ~10 km Trencsén Beckó ~20 km Trencsén Vágújhely ~25 km 16
