Oldal 349 [349]
NARZISS, AVAGY AZ ANYÁHOZ VEZETŐ ÚT
Most ugyanazok jönnek, akik A pusztai farkas kapcsán szerzőjének költőhöz méltatlan
aktualitást vetettek a szemére, a Goldmund ürügyén pedig , múltba való menekülést"
emlegetnek. Ebben a könyvben azonban azt a Németországot és azt a német jelleget
ábrázoltam, és az iránt fejeztem ki szeretetemet, melyet gyermekkorom óta őrzök
magamban - pontosan azért, mert mindazt, amit ma sajátosan , németnek" neveznek,
kimondhatatlanul gyűlölöm.
A történet egyik fő helyszíne — a műben szereplő Mariabronn - előképének te¬
kinthető 12. századi cisztercita kolostor Maulbronnban, mely a reformáció
megerősödése idején, 1534-ben protestáns fennhatóság alá került, kitűnő isko¬
laként működött, és néhány hónapos internátusi képzés után innen szökött meg
a tizennégy éves Hesse. Hesse több írásában is megörökíti a kolostort (Kerék
alatt, 1906; Egy maulbronni szeminarista, 1954; sőt bizonyos mértékben még
Az üveggyöngyjáték, 1943 pedagógiai provinciájának kialakításánál is szerepet
játszott az egykori kolostori iskola).
Egy másik fontos helyszín Würzburg, a Majna-menti, frank püspöki székhely,
amely a 14. századtól a II. világháborúig halászatáról, borászatáról és szobrásza¬
ti iskolájáról volt híres. A 16. században itt élt és alkotott az Európa-szerte is¬
mertté vált Tilman Riemenschneider, a faszobrászat megújítója is. Valószínűleg
ő is mintaképül szolgált Niklaus mester és Goldmund alakjának megformálásá¬
hoz, s különösen János tanítvány szobrához.
A megírás körülményei: a történeti kor és a helyszín, továbbá a műben sze¬
replő idő, a helyszínek és az alakok , valódi" előképei mindenképpen érdekes
adalékot jelenthetnek az olvasó számára, ám sosem szabad közvetlen kapcsolatot
keresni közöttük és a mű világa között, hisz a Narziss és Goldmund esetében is,
mint minden irodalmi műalkotás esetében, fiktív világgal állunk szemben, mely
önálló, belső törvényszerűségek alapján működik és kel életre, és elsősorban az
életmű más darabjaival mutat rokonságot.
Hesse alapvetően ebben az írásában is azokkal a gondolatokkal és eszmékkel
küzd, melyek korábbi és későbbi alkotásaira is jellemzők. Az elbeszélés egyik — és
legfontosabb — alapgondolatát, az igazi művészet lényegét ő maga fogalmazza
meg egyik levelében, melyet 1928. december 27-én írt Bruno fiának:
Az ember a régi, szemléletes és szép elképzelés szerint testből, lélekből és szellemből
áll. Ezen alkotóelemek közül kettőt többnyire összekötnek egymással, a harmadikat
pedig elhanyagolják. Így tagadta és hanyagolta el a testet a kereszténység a szellem
és a lélek összefonódása révén. Ezzel szemben korunk eltúlozza a test és az értelem
kultúráját — mindkettőt a lélek kárára. A művészet azonban éppen hogy a lélek biro¬
dalma, lélekkel áthatott, kifinomult érzékiség, és messze az érzékin túlra törekszik.
+ 347 +