Page 338 [338]
OCR
KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK Ebben az értelemben nyitottnak tekinthető Hessének ez az írása is; bűnbeeséssel kezdődik, és bűnbeeséssel végződik, ám a spirális szerkezet arra utal, hogy a szöveget lezáró pusztulást újjászületés, újrakezdés követi. Alátámasztják ezt Hesse ebben az időszakban közreadott egyéb írásai is, mint például a Dosztojevszkij-tanulmányok, melyek az ázsiai embertípus, a kaotikus, a jó és gonosz fölött álló, az élet minden pólusát elfogadó , félkegyelműt" vagy Karamazov-típust mutatják be. Ettől az embertípustól azért retteg mindenki — a forradalmi érzületű, anarchista ifjaktól kezdve a törvénytisztelő polgárig és a hatalmukat féltő arisztokratákig —, kivéve Rogozsint, a bűnözőt és Nasztaszja Filippovnát, az ártatlanul bűnössé lett, tiszta lelkű, szent kurtizánt, mert a pólusoknak — vagyis egy kialakult értékrendnek — nem az egyik vagy a másik oldalán áll, nem bűnöző és nem szent, hanem mindkettőt megérteni és elfogadni tudó lehetőség. A rend felborítása káoszt eredményez, ám a káoszból új rend születik, melynek előhírnöke és letéteményese az elbeszélés végére önmagára találó, önálló életre képes Sinclair, akit elhagyhatnak lélekvezetői, mivel bevégezték feladatukat, hiszen Sinclair lényegévé váltak: Minden, ami azóta történt velem, fájdalmat okozott. De ha néha megtalálom a kulcsot, és egészen mélyre leszállok magamba, oda, ahol a sötét tükörben a sors képei szunynyadnak, akkor elég, ha csak a fekete tükör fölé hajolok, megpillantom saját képemet, ami tökéletesen hasonlít rá — barátomra és vezetőmre. 1927-ben Hugo Ball, az 1916-ban alapított zürichi dadaizmus vezető egyénisége, a dadaisták fórumának, a Cabaret Voltaire-nek társalapítója, Hermann Hesse ötvenedik születésnapjára megjelentetett Hesse-életrajzában így ír a Demianról: A Demiannal a költő áttör minden határt: áttör önmagához, lehatol egészen az ősi összefonódottságig. És ének ez a mű az anyaság hatalmáról; ének az emberi lény gyökereiről. Nyelvezete áttetszően tiszta, és mégis olyannyira halálosan félelmetes, mákonyos szférába jut el, hogy Gertrud hangjához hasonlóan képes megszólaltatni a szenvedély, sőt még a vérfertőző, káini szenvedély minden vad, édes ízét is, miközben teljesen tiszta emberi gondolatokat és viharokat is fel tud ragyogtatni. Mert a kor is beleszüremlett ebbe a nyelvezetbe — méghozzá milyen kor! Egy testvérgyilkos, lázadó, törvényellenes kor! * 336 °
