KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK
 Ebben az értelemben nyitottnak tekinthető Hessének ez az írása is; bűnbe¬
 eséssel kezdődik, és bűnbeeséssel végződik, ám a spirális szerkezet arra utal,
 hogy a szöveget lezáró pusztulást újjászületés, újrakezdés követi. Alátámasztják
 ezt Hesse ebben az időszakban közreadott egyéb írásai is, mint például a Dosz¬
 tojevszkij-tanulmányok, melyek az ázsiai embertípus, a kaotikus, a jó és gonosz
 fölött álló, az élet minden pólusát elfogadó , félkegyelműt" vagy Karamazov-típust
 mutatják be. Ettől az embertípustól azért retteg mindenki — a forradalmi érzü¬
 letű, anarchista ifjaktól kezdve a törvénytisztelő polgárig és a hatalmukat féltő
 arisztokratákig —, kivéve Rogozsint, a bűnözőt és Nasztaszja Filippovnát, az
 ártatlanul bűnössé lett, tiszta lelkű, szent kurtizánt, mert a pólusoknak — vagy¬
 is egy kialakult értékrendnek — nem az egyik vagy a másik oldalán áll, nem
 bűnöző és nem szent, hanem mindkettőt megérteni és elfogadni tudó lehetőség.
 A rend felborítása káoszt eredményez, ám a káoszból új rend születik, melynek
 előhírnöke és letéteményese az elbeszélés végére önmagára találó, önálló életre
 képes Sinclair, akit elhagyhatnak lélekvezetői, mivel bevégezték feladatukat,
 hiszen Sinclair lényegévé váltak:
 Minden, ami azóta történt velem, fájdalmat okozott. De ha néha megtalálom a kulcsot,
 és egészen mélyre leszállok magamba, oda, ahol a sötét tükörben a sors képei szuny¬
 nyadnak, akkor elég, ha csak a fekete tükör fölé hajolok, megpillantom saját képemet,
 ami tökéletesen hasonlít rá — barátomra és vezetőmre.
 1927-ben Hugo Ball, az 1916-ban alapított zürichi dadaizmus vezető egyénisége,
 a dadaisták fórumának, a Cabaret Voltaire-nek társalapítója, Hermann Hesse
 ötvenedik születésnapjára megjelentetett Hesse-életrajzában így ír a Demianról:
 A Demiannal a költő áttör minden határt: áttör önmagához, lehatol egészen az ősi
 összefonódottságig. És ének ez a mű az anyaság hatalmáról; ének az emberi lény
 gyökereiről. Nyelvezete áttetszően tiszta, és mégis olyannyira halálosan félelmetes,
 mákonyos szférába jut el, hogy Gertrud hangjához hasonlóan képes megszólaltatni a
 szenvedély, sőt még a vérfertőző, káini szenvedély minden vad, édes ízét is, miközben
 teljesen tiszta emberi gondolatokat és viharokat is fel tud ragyogtatni. Mert a kor is
 beleszüremlett ebbe a nyelvezetbe — méghozzá milyen kor! Egy testvérgyilkos, lázadó,