Oldal 338 [338]
KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK
Ebben az értelemben nyitottnak tekinthető Hessének ez az írása is; bűnbe¬
eséssel kezdődik, és bűnbeeséssel végződik, ám a spirális szerkezet arra utal,
hogy a szöveget lezáró pusztulást újjászületés, újrakezdés követi. Alátámasztják
ezt Hesse ebben az időszakban közreadott egyéb írásai is, mint például a Dosz¬
tojevszkij-tanulmányok, melyek az ázsiai embertípus, a kaotikus, a jó és gonosz
fölött álló, az élet minden pólusát elfogadó , félkegyelműt" vagy Karamazov-típust
mutatják be. Ettől az embertípustól azért retteg mindenki — a forradalmi érzü¬
letű, anarchista ifjaktól kezdve a törvénytisztelő polgárig és a hatalmukat féltő
arisztokratákig —, kivéve Rogozsint, a bűnözőt és Nasztaszja Filippovnát, az
ártatlanul bűnössé lett, tiszta lelkű, szent kurtizánt, mert a pólusoknak — vagy¬
is egy kialakult értékrendnek — nem az egyik vagy a másik oldalán áll, nem
bűnöző és nem szent, hanem mindkettőt megérteni és elfogadni tudó lehetőség.
A rend felborítása káoszt eredményez, ám a káoszból új rend születik, melynek
előhírnöke és letéteményese az elbeszélés végére önmagára találó, önálló életre
képes Sinclair, akit elhagyhatnak lélekvezetői, mivel bevégezték feladatukat,
hiszen Sinclair lényegévé váltak:
Minden, ami azóta történt velem, fájdalmat okozott. De ha néha megtalálom a kulcsot,
és egészen mélyre leszállok magamba, oda, ahol a sötét tükörben a sors képei szuny¬
nyadnak, akkor elég, ha csak a fekete tükör fölé hajolok, megpillantom saját képemet,
ami tökéletesen hasonlít rá — barátomra és vezetőmre.
1927-ben Hugo Ball, az 1916-ban alapított zürichi dadaizmus vezető egyénisége,
a dadaisták fórumának, a Cabaret Voltaire-nek társalapítója, Hermann Hesse
ötvenedik születésnapjára megjelentetett Hesse-életrajzában így ír a Demianról:
A Demiannal a költő áttör minden határt: áttör önmagához, lehatol egészen az ősi
összefonódottságig. És ének ez a mű az anyaság hatalmáról; ének az emberi lény
gyökereiről. Nyelvezete áttetszően tiszta, és mégis olyannyira halálosan félelmetes,
mákonyos szférába jut el, hogy Gertrud hangjához hasonlóan képes megszólaltatni a
szenvedély, sőt még a vérfertőző, káini szenvedély minden vad, édes ízét is, miközben
teljesen tiszta emberi gondolatokat és viharokat is fel tud ragyogtatni. Mert a kor is
beleszüremlett ebbe a nyelvezetbe — méghozzá milyen kor! Egy testvérgyilkos, lázadó,
törvényellenes kor!
* 336 °