Page 330 [330]
OCR
KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK pillangó lesz belőle, senki sem képes megmondani. Szép dolog, ha valaki a legszebb férfikorban még egyszer új hajtásokat ereszt [...]. Amikor elolvastam ezt a könyvet, ami ennek a házasságnak szétesését ábrázolja, úgy éreztem, hogy ez az egész egy nagy mű bevezető fejezete [...]. Hesse olyan, mint ez a Veraguth: lebontotta a honi sátrakat, és útnak indult — de vajon hová? 1942-ben maga Hesse is részben igazolja önnön korábbi sejtéseit vagy akár Tucholsky véleményét, részben pedig valamelyest módosítja korábbi meglátásait egy levelében, melyet már a II. világháború idején ír kiadójának, Peter Suhrkampnak: Azt gondoltam, egyfajta nemes giccsel fogok találkozni. De nem így történt. Tetszett a könyv, bevált, csak egészen kevés mondatot húznék ki belőle, fordítva pedig rengeteg olyan dolog van benne, amire ma már képtelen volnék. Akkoriban ezzel a könyvvel elértem a számomra lehetséges mesterségbeli és technikai csúcsot, és soha nem jutottam benne előbbre. Mégis megvolt az értelme, hogy az akkori háború kiragadott ebből a fejlődésből, és ahelyett, hogy jó formák mesterévé avatott volna, egy olyan problematikához vezetett el, amellyel szemben a puszta esztétikum nem tarthatta magát. Az írás technikájára és előkészületi munkálataira jellemző, hogy Hesse a kis Pierre betegsége tüneteinek és hatásainak — az étvágytalanság, a szem elhomályosulása, a fény és hangok iránti ingerlékenység, a hányinger, a főfájás, az elviselhetetlen fájdalmak okozta artikulálatlan sikoltozás, az agóniában gépiesen rángatózó, meg-megfeszülő test, az általános apátia, segítségkérés, javulási szándék és a halál előtti rettenetes magány — hiteles ábrázolására egy orvos, dr. Thorspeken szakmai segitségét kéri. A meningitis, az agyhartyagyulladas lefolyásának bemutatására kísértetiesen hasonlít egy másik kis gyermekalak betegségének és halálának leírása: Pierre halála után mintegy negyven évvel később Echót, Adrian Leverkühn démonikus zeneszerző unokaöccsét is agyhártyagyulladással fertőzi meg, majd kíméletlen kegyetlenséggel gyötörve gyilkolja meg az ördög, mivel a Leverkühnnel kötött szerződés értelmében Adrian nem szerethet, és őt sem szeretheti senki, márpedig a zeneszerzőben különös szeretet bontakozik ki a komponista pfefferingi magányába nyaralásra küldött kisfiú iránt. A szeretett gyermek elvesztése a szifilisz végső szakaszában fellépő agylágyulás, vagyis az ördöggel kötött paktum beteljesedése előtt Leverkühnnel egyértelműen tudatja, hogy nincs visszaút. A kis Pierre halála viszont Veraguth új életének a záloga." 1 Läsd jelen kötet Thomas Mann: Doktor Faustus. A pusztulás dimenziói című írását. + 328 +
