Oldal 325 [325]
OCR
GERTRUD. EGY MUZSIKUS-REGÉNY A regény végső változata 1908 és 1909 között született, és először 1909 szeptembere és novembere között a Velhagen & Klasings Monatshefte cimü lapban lätott napvilägot. Könyv alakban 1910 oktöbereben jelent mega müncheni Albert Langen kiadónál. Hesse ekkor már szerződésben rögzített havi apanázst kap Samuel Fischertől, melynek fejében bizonyos számú könyvet kell írnia a kiadónak. Valóságos konkurenciaharc indul a két kiadó — Fischer és Langen — között. Langen, mint a Simplizissimus című, müncheni szatirikus hetilap kiadója 1905 óta Hessét lapja munkatársai között tudhatja, és 1907-ben egy újonnan alapított, liberális szellemiségű folyóirat, a Műrz kulturális rovatát is Hessére bízza. Hesse egy könyvet is ígér Langennek, aki alig negyvenévesen — a Gertrud befejezése előtt — meghal. Hesse, Fischerrel egyeztetve, hűségesen mégis az A. Langen kiadónak adja regénye kéziratát. Ezen a regényen kívül Hessének egyetlen nagyobb lélegzetű írásának a címében sem szerepel női név. A címválasztással Gertrud központi szerepet kap, egy különös szerelmi háromszög meghatározó alakjává válik. Volker Michels, a német és a nemzetközi Hesse-kutatás szakértője és az új német Hesse-életmű kiadója és szerkesztője a következőket írja Hesse ifjúkori nőalakjairól, akiket a fiatal hősök hőn áhított eszményképként, nem pedig hús-vér asszonyként kívánnak szeretni: , Az igú imádók már az első találkozáskor álmaikat és vágyaikat vetítik beléjük, és ezáltal nem annyira partnerüknek, hanem inkább saját lényüknek kedveznek, ez pedig fennkölt és megdicsőült alakban válik fokozatosan láthatóvá a partner számára. Ez a nők iránt érzett, aligha viszonozható szerelem, kiknek szépsége Hesse korai műveiben a shősökx számára saját jobbik énjük megtestesüléseként jelenik meg, a művészi produktivitás katalizátora lesz." Gertrud, akinek a neve azt jelenti: , dárdák varázslónője", két harcos szellemű férfin uralkodik: Kuhnon és Muothon. Mindkét név a bátorság szinonimája. Kuhn eredetileg éles, metsző, mohón vágyakozó, s a veszélyekkel mit sem törődve élre törő embert, Muoth pedig szenvedélyességet és határozottságot, félelemnélküliséget jelent. Hesse regényének alakjaiban tompulnak, finomulnak ezek a jelentésárnyalatok. Gertrud a maga csöndes módján megigézi, , elvarázsolja" mindkét , bátor" harcost. A veszélyekre fittyet hányó Kuhn csak gyermekkorában igazolhatja neve jelentését: amikor meggondolatlanul vállalkozik a végzetes szánkózásra. Ettől kezdve megtörik vakmerő bátorsága, és nyomorékként, a normális és az egészséges emberek közösségéből kitaszítva magányos, művészi pályára lép, és csak közvetve tudhatjuk meg, hogy komponistaként immár egy másik szférában bizonyíthatja vakmerőségét, miközben démoni hatalmakkal küzdve szerzi darabjait. Muoth haláláig rabiátus, erőszakos, makacs, életerős és dölyfös ember marad, s épp ezért kell meghalnia; korábbi szerelmeihez képest Gertrud kihívást és küzdelmet jelent a számára, amelyben végül is felőrlődik, és öngyilkos lesz. A két férfi barátsága e 323"
