Page 324 [324]
OCR
GERTRUD. EGY MUZSIKUS-REGÉNY ——o— 1900 februárjában Hermann Hesse dr. Rudolf Wackernagel, bázeli állami levéltáros vidéki birtokán tartott összejövetelén megismerkedik Elisabeth La Roche zongoraművésznővel. Az ifjú költő szerelemre lobban a fiatal hölgy iránt, éveken át leveleket ír neki, és több művében megörökíti — utoljára a Gertrud című regényben. Hesse ezután lassanként megfeledkezik a szeretett nőről, aki csak 1927-ben, Hugo Ball Hermann Hesséről írott életrajza megjelenésekor döbben rá, hogy az író milyen mély érzelmeket táplált iránta. Elisabeth La Roche sosem ment férjhez, Firenzében vezetett egy tánciskolát, majd 1921-ben visszatért Bázelbe, ahol a városi színházban dolgozott. 1961-ben, egy évvel Hesse halála előtt számos, elküldetlen levelet írt Hessének, hasonlóan, mint ahogy Hesse őhozzá hatvan évvel korábban. Hagyatékából előkerült két vers is, melyet La Roche kisasszony az író halála után költött. Az Elisabeth-téma a századelőtől foglalkoztatja Hessét. A Gertrud-regény gondolata is ekkortájt születik, de a megvalósításig eltelik néhány év. 1906-ban, két évvel Maria Bernoullival kötött házassága után a Boden-tó menti Gaienhofenben kezdi el írni a regény első változatát, melyet 1907-ben fejez be. A hősnőt Gertrud Chevaliernek hívják - a francia név itt még burkoltan utal élő előképére. A második változatban, mely 1907 és 1908 között keletkezett, Gertrud családi neve Flachsland, ami Herder menyasszonyára, Caroline Flachslandra emlékeztet, akit a fiatal Goethe baráti körében alakított Gemeinschaft der Heiligen, azaz A szentek közösségéből ismerhetünk. A harmadik, végleges változatban Gertrudot Imthornak hívják. Imthor beszélő név, azt jelenti: a ,kapuban", és utal arra a kettős szerepre, melyet a hősnő a regényben betölt: kirekesztést valahonnan vagy pedig bebocsáttatást valahová — a szerelembe, a házasságba, illetve médiumként magába a művészetek világába. De vajon miért változtatja meg Hesse a keresztnevet, és miért épp Gertrudra? Gertrud az eszményi, inspiráló szerelmet és szeretetet jelenti Kuhn számára, előképe feltehetően Hesse 1880-ban, hároméves korában elhalt testvérhúga, akinek így állít emléket. Ez a , csillag és fennkölt jelkép" több helyen előfordul a korai művekben: az első verses kötet, a Romantische Lieder (1899, Romantikus dalok) ajánlásában, vagy például az első prózakötet, az Eine Stunde hinter Mitternacht (1899, Egy órával éjfél után) című írásokban. + 322 +
