Oldal 264 [264]
OCR
MŰEFORDÍTÁS a verbum e verbo vagy a sensum de sensu, vagyis a szó szerinti vagy az értelem szerinti fordítási elvek közül a célnyelvorientált, értelem szerinti fordítás elvét követi és érvényesíti." Másik híres, fordítással foglalkozó tanulmányában, A zsoltárok summái és a fordítás okaiban így ír erről: , Hiszen minden iskolamester tanítja, hogy nem az értelem van a szavakért, hanem a szavak vannak az értelemért, ezt követik és szolgálják."? Az értelem szerinti fordítás elve nem új ebben a korban. Már a humanisták is alkalmazzák, többek között Heinrich Steinhöwel, aki hangsúlyozza Esopus fabuláinak német fordításához írt előszavában, hogy nem , szót szó után, hanem értelmet értelem utän” („wort auß wort / sondern sinn auß sinn”) forditott. Nehänyan szakrälis szövegek forditäsänäl is alkalmazták ezt az elvet, mint például Nikolaus Krumpach János evangéliuma, és Johann Lang ágostai remete, Luther barátja, Máté evangéliuma fordítása során.? Az igazán forradalmi újítás Luther fordításában az volt, hogy az egyszerű ember számára is érthető nyelven közvetítette Isten igéjét: , (al fordításban mindvégig azon iparkodtam, hogy tiszta és érthető német nyelven szóljak." Ehhez pedig a fordítónak szüksége van az élő nyelv ismeretére: , Ne a latin nyelvbetűit faggassátok, ha németül akartok beszélni, mint ahogy ezek a szamarak [mármint a pápistákl teszik, hanem kérdezzétek meg az anyát otthon, a gyermeket az utcán, az egyszerű embert a vásárban, az ő beszédüket figyeljétek meg, s csak azután kezdjetek a fordításnak, akkor majd megértik és észreveszik az emberek, hogy németül beszéltek velük." ALk 1,28-ban az , Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum" angyali üdvözletet fordítva Luther azon tűnődik, hogy szó szerinti fordításban ez így lenne németiil: ,Gegrii®est seist du, Maria, voll Gnaden, der Herr mit dir!" A ,voll Gnaden" azonban úgy hangzik, mint egy sörrel teli hordó vagy egy arannyal teli erszény, ezért közvetlenebb és egyszerűbb megoldást javasol: , Du, holdselige" vagy még közvetlenebb, köznyelvi megszólitäskent: „Gott grüße dich, du liebe Maria" (, Isten hozzád/áldjon, kedves Mária"). Luther az 1545-ös ultima manus kiadásban is vegül a „holdselige” mellett döntött: „Vnd der Engel kam zu jr hin ein / vnd sprach / Gegrüsset seistu holdselige Ebben a kérdésben Luther álláspontja hasonlít Szent Jeromosera, akit bibliaforditäsa miatt több szempontból hasonlóképpen támadtak, mint Luthert. Kr. u. 394-ben vagy 395-ben Pammachiushoz írott levelében (57. levél) így vélekedik a fordításról: ,,[...] ifjúkoromtól kezdve nem szavakat, hanem gondolatokat fordítottam [...]. 3Az egyik nyelvről a másikra történő szó szerinti fordítás elfedi az értelmet, és mint a buja gaz a vetést, elfojtja [...]. Vadásszanak mások a szótagok és a betűk után, te az ertelmet keresd!«” Jeromos: Level Pammachiushoz a forditäsröl, in Józan Ildikó — Jenes Éva — Hajdú Péter (szerk.): Kettős megvilágítás. Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. szäzad vegegig, Budapest, Balassi, 2007, 7-10, itt 11-12. (Adamik Tamás fordítása.) Luther: Bibliaforditas, 649. 2 Vö. Reinitzer: Wort und Bild, 63-64. Luther: Bibliaforditas, 530. D æ w Ss + 262 +
