Page 264 [264]
MŰEFORDÍTÁS
a verbum e verbo vagy a sensum de sensu, vagyis a szó szerinti vagy az értelem
szerinti fordítási elvek közül a célnyelvorientált, értelem szerinti fordítás elvét
követi és érvényesíti." Másik híres, fordítással foglalkozó tanulmányában,
A zsoltárok summái és a fordítás okaiban így ír erről: , Hiszen minden iskola¬
mester tanítja, hogy nem az értelem van a szavakért, hanem a szavak vannak az
értelemért, ezt követik és szolgálják."? Az értelem szerinti fordítás elve nem új
ebben a korban. Már a humanisták is alkalmazzák, többek között Heinrich
Steinhöwel, aki hangsúlyozza Esopus fabuláinak német fordításához írt elősza¬
vában, hogy nem , szót szó után, hanem értelmet értelem utän” („wort auß wort
/ sondern sinn auß sinn”) forditott. Nehänyan szakrälis szövegek forditäsänäl is
alkalmazták ezt az elvet, mint például Nikolaus Krumpach János evangéliuma,
és Johann Lang ágostai remete, Luther barátja, Máté evangéliuma fordítása so¬
rán.? Az igazán forradalmi újítás Luther fordításában az volt, hogy az egyszerű
ember számára is érthető nyelven közvetítette Isten igéjét: , (al fordításban
mindvégig azon iparkodtam, hogy tiszta és érthető német nyelven szóljak."
Ehhez pedig a fordítónak szüksége van az élő nyelv ismeretére: , Ne a latin nyelv¬
betűit faggassátok, ha németül akartok beszélni, mint ahogy ezek a szamarak
[mármint a pápistákl teszik, hanem kérdezzétek meg az anyát otthon, a gyerme¬
ket az utcán, az egyszerű embert a vásárban, az ő beszédüket figyeljétek meg, s
csak azután kezdjetek a fordításnak, akkor majd megértik és észreveszik az
emberek, hogy németül beszéltek velük." ALk 1,28-ban az , Ave Maria, gratia
plena, Dominus tecum" angyali üdvözletet fordítva Luther azon tűnődik, hogy
szó szerinti fordításban ez így lenne németiil: ,Gegrii®est seist du, Maria, voll
Gnaden, der Herr mit dir!" A ,voll Gnaden" azonban úgy hangzik, mint egy
sörrel teli hordó vagy egy arannyal teli erszény, ezért közvetlenebb és egyszerűbb
megoldást javasol: , Du, holdselige" vagy még közvetlenebb, köznyelvi megszó¬
litäskent: „Gott grüße dich, du liebe Maria" (, Isten hozzád/áldjon, kedves Mária").
Luther az 1545-ös ultima manus kiadásban is vegül a „holdselige” mellett dön¬
tött: „Vnd der Engel kam zu jr hin ein / vnd sprach / Gegrüsset seistu holdselige
Ebben a kérdésben Luther álláspontja hasonlít Szent Jeromosera, akit bibliaforditäsa miatt több
szempontból hasonlóképpen támadtak, mint Luthert. Kr. u. 394-ben vagy 395-ben Pammachiushoz
írott levelében (57. levél) így vélekedik a fordításról: ,,[...] ifjúkoromtól kezdve nem szavakat, hanem
gondolatokat fordítottam [...]. 3Az egyik nyelvről a másikra történő szó szerinti fordítás elfedi az
értelmet, és mint a buja gaz a vetést, elfojtja [...]. Vadásszanak mások a szótagok és a betűk után,
te az ertelmet keresd!«” Jeromos: Level Pammachiushoz a forditäsröl, in Józan Ildikó — Jenes
Éva — Hajdú Péter (szerk.): Kettős megvilágítás. Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20.
szäzad vegegig, Budapest, Balassi, 2007, 7-10, itt 11-12. (Adamik Tamás fordítása.)
Luther: Bibliaforditas, 649.
2 Vö. Reinitzer: Wort und Bild, 63-64.
Luther: Bibliaforditas, 530.
D
æ
w
Ss
+ 262 +