Page 155 [155]
OCR
THOMAS MANN: DOKTOR FAUSTUS józan észhez, tudományhoz, mégis formálóan hatnak, meghatározhatják az életet, a történelmet, s ezzel dinamikus realitásoknak bizonyulnak." E demagóg, átpolitizált, politikummá torzított eszmének a gyökerei azonban sokkal messzebbre és mélyebbre nyúlnak a regényben, s itt mintegy egyre táguló koncentrikus körökként jelennek meg a hanyatlástörténetben. A vitaestek kizárólag férfi résztvevőinek többsége nem új alak. Korábbi eszmeiségük azonban ekkorra , fejlődhet" odáig, hogy egymásra találjon, tágabb körben is elismerésre tehessen szert. Helmut Institoris és dr. Chaim Breisacher példajat felvillantva vizsgáljuk meg e jelenség előtörténetét. A szőke és törékeny esztéta és művészettörténész, Helmut Institoris, a Müncheni Műszaki Főiskola magándocense az I. világháborút megelőző időszakban, a XXIX. fejezetben bukkan fel Rodde szenátorné házában. Az ifjú tudós A szép és a reneszánsz építészete című munkájában a brutalitást dicsőíti, persze csak abban az esetben, ha az szépséggel párosul. Az itáliai reneszánszot olyan kornak tekinti, amelyben , vér és szépség gomolygott". Zeitblom ironikus ábrázolásában Institoris paradox figura, hiszen az egészséget, erőt és brutalitást hirdető művészeti eszméje és gyenge habitusa között óriási szakadék tátong. Mindazonáltal törekszik az erő látszatának fenntartására, többek között ezért is veszi feleségül Ines Roddet; oltalmat kíván nyújtani az elesett, elveszett polgári létbe kapaszkodó Inesnek, aki persze nem találja meg a hőn áhított biztonságot és meghitt családi légkört Helmut oldalán, és a kiegyensúlyozottnak tűnő, formális házasságból Rudi Schwerdtfeger szerelméhez és az ópiumhoz menekül. Miután Rudi csak lovagiasságból viszonozza közeledését, és ,megcsalja", Ines bosszút áll, és Schwerdtfeger müncheni búcsúkoncertje után a villamoson agyonlövi a nősülni és új életet kezdeni kívánó , csalót". A zsidó származású, szélsőségesen konzervatív polihisztor, dr. Chaim Breisacher is tagja a Kridwiss-körnek, de ő is bemutatkozik már a háború előtt (XXVIII. fejezet). A Zeitblom szemében rút magäntudös kultüraellenes kultürfilozöfiät hirdet: a kultúrában a hanyatlás folyamatát látja, ,a shaladásx szó a legnagyobb megvetés kifejezése volt a szájában"." Szerinte a világvallások a morál bevezetésével felhígították a rituálisnak , puszta szellemiségét". A jelképpé szelídült áldozatról pedig így nyilatkozik: ,ez már nem nép és vér és vallási valóság, hanem humánus cibereleves." Breisacher konzervativizmusában visszacseng az eleminek és a forradalmian újnak az összekapcsolódásából képződő barbárság motívuma, és Zeitblom, általánossá tágítva a kérdést, úgy vélekedik, hogy e problémát leginkább a zsidóság képes kezelni: , Egyébként ki venné zokon a zsidó szellemtől, hogy finom érzéke, © Uo., 445. * Uo., 341. 2 Uo., 345.
