Page 155 [155]
THOMAS MANN: DOKTOR FAUSTUS
józan észhez, tudományhoz, mégis formálóan hatnak, meghatározhatják az életet, a
történelmet, s ezzel dinamikus realitásoknak bizonyulnak."
E demagóg, átpolitizált, politikummá torzított eszmének a gyökerei azonban sokkal
messzebbre és mélyebbre nyúlnak a regényben, s itt mintegy egyre táguló koncentri¬
kus körökként jelennek meg a hanyatlástörténetben. A vitaestek kizárólag férfi részt¬
vevőinek többsége nem új alak. Korábbi eszmeiségük azonban ekkorra , fejlődhet"
odáig, hogy egymásra találjon, tágabb körben is elismerésre tehessen szert.
Helmut Institoris és dr. Chaim Breisacher példajat felvillantva vizsgáljuk meg
e jelenség előtörténetét. A szőke és törékeny esztéta és művészettörténész, Hel¬
mut Institoris, a Müncheni Műszaki Főiskola magándocense az I. világháborút
megelőző időszakban, a XXIX. fejezetben bukkan fel Rodde szenátorné házában.
Az ifjú tudós A szép és a reneszánsz építészete című munkájában a brutalitást
dicsőíti, persze csak abban az esetben, ha az szépséggel párosul. Az itáliai rene¬
szánszot olyan kornak tekinti, amelyben , vér és szépség gomolygott". Zeitblom
ironikus ábrázolásában Institoris paradox figura, hiszen az egészséget, erőt és
brutalitást hirdető művészeti eszméje és gyenge habitusa között óriási szakadék
tátong. Mindazonáltal törekszik az erő látszatának fenntartására, többek között
ezért is veszi feleségül Ines Roddet; oltalmat kíván nyújtani az elesett, elveszett
polgári létbe kapaszkodó Inesnek, aki persze nem találja meg a hőn áhított biz¬
tonságot és meghitt családi légkört Helmut oldalán, és a kiegyensúlyozottnak
tűnő, formális házasságból Rudi Schwerdtfeger szerelméhez és az ópiumhoz
menekül. Miután Rudi csak lovagiasságból viszonozza közeledését, és ,megcsal¬
ja", Ines bosszút áll, és Schwerdtfeger müncheni búcsúkoncertje után a villamo¬
son agyonlövi a nősülni és új életet kezdeni kívánó , csalót".
A zsidó származású, szélsőségesen konzervatív polihisztor, dr. Chaim Breisacher
is tagja a Kridwiss-körnek, de ő is bemutatkozik már a háború előtt (XXVIII. feje¬
zet). A Zeitblom szemében rút magäntudös kultüraellenes kultürfilozöfiät hirdet: a
kultúrában a hanyatlás folyamatát látja, ,a shaladásx szó a legnagyobb megvetés
kifejezése volt a szájában"." Szerinte a világvallások a morál bevezetésével felhígí¬
tották a rituálisnak , puszta szellemiségét". A jelképpé szelídült áldozatról pedig így
nyilatkozik: ,ez már nem nép és vér és vallási valóság, hanem humánus ciberele¬
ves." Breisacher konzervativizmusában visszacseng az eleminek és a forradalmian
újnak az összekapcsolódásából képződő barbárság motívuma, és Zeitblom, általá¬
nossá tágítva a kérdést, úgy vélekedik, hogy e problémát leginkább a zsidóság képes
kezelni: , Egyébként ki venné zokon a zsidó szellemtől, hogy finom érzéke,
© Uo., 445.
* Uo., 341.
2 Uo., 345.