Page 153 [153]
THOMAS MANN: DOKTOR FAUSTUS
Amiga XIII. fejezettel kapcsolatban Zeitblomnak szerkesztéstechnikai fenn¬
tartásai vannak, addig a XXXIV. fejezetben egyszerűen túlteszi magát a problé¬
mán: három XXXIV. fejezetet ír: XXXIV., XXXIV. folytatás és XXXIV. vége —
mégpedig a XI-XIII. fejezeteknek megfelelő dialektikus elv szerint. Nyilván nem
véletlen, hogy épp ez a rész kapta a XXXIV-es számot, ami egyezik a düreri
Melencolia mágikus négyzetének fatális összegével. Ez a három fejezet ugyanis
az apokalipszisről szól. Az elsőben Leverkühn Apocalipsis cum figuris című
művének keletkezését és forrásait taglalja, de már megemlíti Sixtus Kridwisst is,
akinek az alakja és a nála rendezett estek konzervatív szellemisége a második
XXXIV. fejezetben tágul körré, majd végül a harmadik XXXIV. fejezetben a
leverkühni zenemű és a Kridwiss-kör összefüggései mintegy tézis és antitézis
szintézisben való kiteljesedéseként és feloldásaként kerülnek párhuzamba egy¬
mással. A három rész historikus ideje az I. világháborút követő 1919-es eszten¬
dőre, az újrakezdés — folytatás — időszakára esik, ami Zeitblom számára a pol¬
gári humanizmus korszakának végét jelenti. Leverkühn 1913-ban, tehát az I.
világháború, a németek kudarcba fulladt nagy áttörési kísérlete előtt egy évvel
vonul vissza München forgatagából és társasági életéből Pfeiffering oltalmazó
magányába. A fokozódó betegség súlyos szenvedésekkel járó időszaka után 1919¬
ben hirtelen euforikus alkotóláz lesz úrrá rajta, bár — a kis hableány hasogató
fájdalmaihoz hasonlítható — szenvedései nem csökkennek, sőt a Pokol olajos
katlanában fortyogó János vértanú kínjaivá fokozódnak. A betegségnek e felfo¬
kozott állapotában születik a düreri ihletettségű, a nürnbergi mester Apocalipsis
cum figuris című, tizenöt darabból álló, 1498-ban keletkezett metszetsorozata
előtt tisztelgő oratórium. Zeitblom ismételten hangsúlyozza a betegség stimu¬
láló hatását:
Nincs-e igazam, amikor azt állítom, hogy a művész depressziós és alkotóan szárnyaló
periódusai, betegség és egészség, koránt sincsenek egymástól élesen elválasztva, ha¬
nem a betegségben s mintegy annak oltalma alatt az egészség elemei munkálkodnak,
a betegség elemei viszont langelmét csiholva äthatnak az egeszsegbe? [...] a genie, a
lángelme az életerőnek egy betegségben jártas, betegségből merítő, betegségalkotta
s általa alkotó formája."
39 Uo., 431.