THOMAS MANN: DOKTOR FAUSTUS
— meglehetősen tévesen , két egymástól alapvetően idegen szférát" köt össze, a
végtelen iránt való érzék vtényálladékátc, az örök titok iránt való érzéket" — ami
Zeitblom véleménye szerint inkább a jámbor áhítatra és a szépművészetekre
tartozik — és a bölcseleti tételekkel dolgozó tudományt.
Ehhez az önmagában is dialektikusan felépített fejezet tézishez képest a XII.
mintegy antitézist képez, amelyben a krónikás — egymással megint csak dialek¬
tikus módon szembeállítva — két teológiaprofesszort mutat be: Kolomat
Nonnenmachert, aki természetfilozófiai előadásokat tart, többek között Arisz¬
totelész entelecheia-tanáról és az etikus Ehrenfried Kumpfot. Arisztotelész
anyagról és formáról szóló tana — a megvalósulást tekintve megint csak negatív
előjellel — kísértetiesen ott lebeg a hallei Winfried-egyesület, majd később — a
témát tovább variálván — a müncheni Kridwiss-estek vitáiban: a deutsche
Innerlichkeit problematikájában, ami mintegy a regény egyik alapvető motívu¬
maként jellemző mind a németség sorsára, mind Leverkühn pályájára és művé¬
szetére (erre a következőkben részletesebben kitérünk). Zeitblom tolmácsolásá¬
ban ez a tan így hangzik:
[...] az anyag a lehetséges, a potenciális, ami a formára törekszik, hogy megvalósul¬
hasson, a forma pedig a mozgató mozdulatlan, amely szellem és lélek, a létező lelke,
mely a létezőt önmaga magvalósítására, tökéletesbítésére hajtja a jelenségben — más
szóval ez az entelecheia, amely az örökkévalóság részeként éltetőn hatja át a testet,
a szerves világban alakot öltve manifesztálódik, s irányítja annak gépezetét, ismeri
célját, vigyázza végzetét."
Röviden tehát arról van szó, hogy a potenciális — a lehetséges, még meg nem
valósult anyag -— a szerves világban -— a jelenségek szintjén — alakot öltött szellem
és lélek vigyázó irányítása mellett valösagossä välik. E „manifesztälödott” szel¬
lem milyensége és a megvalósulás mikéntje tehát a regénynek számos variációt
felmutató legfontosabb mozgatórugója.
A természetfilozófus ellenpárja a mindkét lábbal a realitások talaján álló, a
16. század reformátorainak képes és zaftos nyelvezetét használó , súlyos egyéni¬
ség" — káprázatos Luther-paródia. Kumpf az Asztali beszélgetések stílusában
mulattatja családja körébe meghívott tanítványait: Zeitblomot és Leverkühnt.
Az élet szépségeit hangsúlyozandó jóízűen falatozik, majd dundi feleségét ölel¬
geti, és a meghökkent vendégek döbbenetére saját gitárkísérettel közkedvelt di¬
áknótákat gajdol — mint például , Ki bort, nőt és nótát nem szeret, Elfecsérli az