hasonlítja, , amelyben semmi sincsen, ami atematikus volna, semmi, ami ne
tudná magát igazolni, mint egy állandó és változatlan alapanyag variációja".
E művészi kompozíciós koncepció csírájában — és veszedelmes politikai-de¬
magógiai vetületét is felvillantva — már felbukkan Kretschmar harmadik és
különösen negyedik kaisersascherni zeneelméleti előadásában, sőt a harmadik¬
ban kibővül egy igen fontos mozzanattal: azzal, hogy a zene, lényegét tekintve
az érzékitől mentes, tiszta szellemiség, és , legbensőbb óhajtása, hogy egyálta¬
lában ne hallják, ne is lássák, ne is érezzék, hanem — ha ilyesmi lehetséges
volna - az érzékek és érzések túlvilágában, valamely tisztán szellemi szférában
szemléljék és fogják fel"? Ugyanakkor a zene az érzéki világhoz van kötve,
tehát a , legerősebb, mámorító érzékiségre kell törekednie"." E mámorító érzé¬
kiség hatását és hatékonyságát Kretschmar ,,»Az elemi a zenében« vagy »A zene
és az 6selem« vagy »Zenei elemek« vagy mas ehhez hasonló" című utolsó elő¬
adásában taglalja. Kretschmar fejtegetései rámutatnak a zene ahistorikus vol¬
tára, arra, hogy ,e különös művészet [...] bármely pillanatban képes mindent
elölről kezdeni, a semmiből újra elindulni, tudomásul sem venni addig megtett
művelődéstörténeti útját [...] képes magát újra fölfedezni, újonnan megterem¬
teni". Ezt az elméleti kijelentést Kretschmar a 18. század derekán Németor¬
szágból Amerikába települt szektavezető, Johann Conrad Beissel zenéjével il¬
luszträlja, akit Zeitblom „zugdiktätornak” tituläl. Beissel vegtelensegig
leegyszerűsített dalelméletében minden hangsort , úr- és szolgahangokra" oszt
fel, mely hangsorban , a szövegnek minden hangsúlyos szötagjät egy-egy mes¬
ternek, a hangsúlytalanoknak pedig szolgáknak kellett képviselniük". ? Ezzel a
módszerrel képes lett volna , az egész szentírást a maga receptje szerint" meg¬
zenésíteni. A dalokat falzettben adták elő, ami azt az akusztikus hatást érte el,
mintha a hang az imaterem alacsony mennyezetéről , szállna le s lebegne an¬
gyalkórusként a gyülekezet feje fölött".? Beissel példája jól mutatja, hogyan
manipulálható a tömeg egy pragmatizált, primitív rendre redukált zenével.
Leverkühn az I. világháború után ugyancsak a zenei formanyelv egyszerűsítésén
fáradozik, hogy muzsikája elérje a népet.