Page 115 [115]
OCR
THOMAS MANN: HALÁL VELENCÉBEN, AVAGY A NYUGAT ALKONYA ——o— A CÍM A tanulmány címének első része közvetlenül Ihomas Mann korai (1911—1912) novellájára utal, a második pedig Oswald Spengler A Nyugat alkonya. A világtörténelem morfológiájának vázlata (1918—1922) című grandiózus művét idézi meg. Az első rész, az Alak és valóság 1918-ban, a második, Világtörténelmi távlatok című pedig 1922-ben jelent meg. Spengler a századforduló táján azt a különösen divatos és elterjedt kultúrmorfológiai felfogást képviseli, mely szerint a nagy emberi kultúrák az élő szervezetekhez hasonlóan kör alakú pályát írnak le: a születéssel kezdődnek, egy felívelő szakasz után elérik a csúcsot, a férfikort, majd hanyatlani kezdenek, és végül elpusztulnak. Egy ,kultúra élete" mintegy ezer évet ölel át. Az európai kultúra születését és csúcspontját is Spengler szerint — és Nietzsche után - a klasszikus görögség képviseli; a nyugati kultúra története már a civilizáció, az egyértelmű hanyatlás története, melyet a halál sejtelme és édes-keserű halálvágy jellemez. A fin de siécle dekadens kultúrpesszimizmusának előfutára és előképe kétségkívül Friedrich Nietzsche, akinek szellemi hatása Mann novellájában is igen erős. Mann 1919-ben még lelkesen üdvözli Spengler fő művének első kötetét. Amióta olvastam az első kötetet, egészen kitölt, és alig várom a még meg nem írt másodikat. Épp annyira a pillanat, mint a korszak könyve, a sors szeretetének és a megismerés merészségének könyve, melyben azokat a nagy nézőpontokat találni, melyekre manapság épp németként van szüksége az embernek; Nietzsche szellemében született könyv, minden kritikájával együtt, mellyel Nietzschét illeti — dionüszoszi könyv ' — írja Mann 1919. szeptember 2-án Adalbert Oehlernek. Ebben a levélben Mann Spenglert első helyen javasolja a Nietzsche-díjra, amit az előző évben Ernst ! Thomas Mann: Große kommentierte Frankfurter Ausgabe. Werke-Briefe-Tagebücher 22, Briefe IL, 1914-1923, hg. v. Heinrich Detering et al., ausgewählt und herausgegeben von Thomas Sprecher, Hans R. Vaget und Cornelia Bernini, Frankfurt am Main, S. Fischer, 2004, 307-308. e 113
