Oldal 108 [108]
IRODALOM — KULTÚRA
vaksága arra ösztönzi a történetfeletti pillantást, hogy semmiféle csábítást ne
érezzen az élethez való ragaszkodáshoz, miután felismerte, hogy az élet , sötét,
nyugodni nem tudó, kielégíthetetlenül önmagát sóvárgó hatalom", igazságtalan
és nem ismer kegyelmet, mivel ítélete , nem a megismerés tiszta forrásából fakad".?
A történetietlen és a történetfeletti perspektíva közös jellemzője a pillanat, az
időtlen-örökkévaló momentum, a lét. A különbség azonban az, hogy a történet¬
feletti ezt a létmomentumot a művészet és a vallás magasabb perspektívájából
szemléli:
A ,történetietlenség" szóval a felejteni tudás és a határolt horizont mögé zárkózás
művészetét és erejét jelölöm; , történelemfelettinek" azokat a hatalmakat nevezem,
melyek a tekintetet elvonják a szüntelen keletkezésről és alakulásról, és arra irányít¬
ják, ami a létezésnek az örök és változatlan jelentés karakterét adja, a művészetre és
vallásra."
E két perspektíva , perfekt", azaz , befejezett": a történetietlen egy soha be nem
fejeződő imperfectum, azaz a beteljesületlen lét — a földi lét (Dasein) — nemzé¬
sének a pillanatában, ami nem más, mint szüntelen hajdan-volt (Gewesensein),
s, valami, ami önmaga tagadásából és elemésztéséből, a magának ellentmondásból
él"." Amíg a , történetietlen" semmit sem képes megtartani emlékezetében, mert
tökéletesen feledékeny, és semmit sem tud, addig a , történetfeletti" (mindentu¬
dó, és tekintetét a levés, az örökös vältozäs (Werden) äradatäban a vältozatlan
örökkévalóra és mindig azonos jelentésű és jelentőségű dologra (das
Gleichbedeutende) irányítja. Ha valaki képes a történetietlen légkörében születő
történeti eseményeket számos alakban tetten érni és megragadni, már az is
egyfajta történetfeletti szemléletre tesz szert, és e történetfeletti álláspontról a
szemlélődő-elmélkedő lemond az életről, mert , az első vagy a tizenkilencedik
század egyetlen órájából megtanulta a választ arra a kérdésre, hogyan és mi
céllal élnek [az emberek]".? Ez az álláspont, mely ellenkezik a történeti emberé¬
vel, aki azt hiszi, ,hogy a létezés /DaseinJ/ értelme a létezés folyamatában jut
mindinkább napvilágra", ? akár boldogsággal tölti el, akár rezignációba taszítja
a történetfeletti szemléletű embert, mindenképp azt képviseli, hogy , az elmúlt
[das Vergangene] es a jelen [das Gegenwärtige] egy és ugyanaz, tudniillik minden
® Uo., 116.
° Uo.
1 Uo., 174. Tatar Gyorgy ,,torténelemfelettinek” forditja az ,überhistorisch” kifejezést.
1 Uo., 98.
2 Uo., 103.
B Uo.
+ 106 +