Page 96 [96]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA tárgya vagy fájdalmas szégyen az emberebb ember számára."? — akkor költői képben beszél, ezért nem eshetünk abba a hibába, hogy Nietzschét darwinizmussal vádoljuk. Az utolsó embert bolhához hasonlítja — itt egyébként is csődöt mondana az evolúció elmélete. De maga Zarathustra hívja fel a figyelmünket intuitív látásmódjára és az Übermensch lényegére: , Újra és újra az ember felé taszít legbensőbb teremtő-akaratom: miként a kalapácsot is a kő felé vonzza valami! Oh, emberek, kép szunnyad a kőben, a képek képe! Oh, hogy a legkeményebb, legirdatlanabb köben kell szunnyadnia!"?é A teremtő ember pusztít is: elpusztítja a meglévőt, hogy újat alkosson helyette, így halad célja, az Übermensch felé. Zarathustra eljutott odáig, hogy túllépjen a nyájemberen: lelke — miközben egyre kutatja önmagát — túlszárnyalja és befogadja mind a jót, mind a gonoszat, mind a jót, mind a rosszat. Zarathustra valóban túljutott az , erkölcs világán". A célt látván szembenéz a benne dúló káoszszal, hogy új rendet alakítson ki magában. Zarathustra tragikus heroizmusa abban rejlik, hogy az Übermensch eszményét nem a transzcendenciában keresi, és az erény pulpitusáról papolókkal ellentétben nem kínál morális receptet az üdvözüléshez. Az Übermensch eszményére az embernek az ittlétben kell törekednie, számot vetve a lét gyűrűjével, ugyanannak az örök visszatérésével. Ezért az élet igenlője Zarathustra: , Az emberebb ember a föld értelme. Akaratotok kívánja: az emberebb ember legyen a föld értelme, és ne higgyetek azoknak, akik földöntúli reményekről papolnak!”? Nietzsche a hagyatékából előkerült, Recapitulation című aforizmát így kezdi: „Dem Werden den Charakter des Seins aufzuprägen - das ist der höchste Wille zur Macht.” („A levesbe a let jelleget belevesni — ez a legfőbb hatalomra törő akarat.”) Ez a meghatározás egybecseng a korábban idézett és az életmtiben korábban megfogalmazott történetfeletti meghatározásával. A Recapitulationban azonban Nietzsche már behatárolja a művészet szerepét: , Kunst als Wille zur Uberwindung des Werdens, als »Verewigen«, aber kurzsichtig, je nach der Perspektive: gleichsam im kleinen die Tendenz des Ganzen wiederholend.”” (,,A művészet mint a levés leküzdésére törő akarat, mint »megörökites«, de a 35 Nietzsche Frigyes: Zarathustra. Mindenkinek és senkinek se való könyv, ford. Fényes Samu, Budapest, a fordító kiadása, 1907, 19. 26 Nietzsche: Ecce homo, 113. 27 Nietzsche: Zarathustra. Mindenkinek..., 19. 28 Nietzsche: Werke in sechs Banden 6, 895. 2% Uo., 896. + 94 +
