vörösbor) serkentő hatásával hamarosan ki is vív magának. Ám hiába a tömegre
gyakorolt delejes-eksztatikus hatás és a hírnév — később Rómában is szentként
tisztelik majd (!) —, a bölcs és tapasztalt Leonardus perjel és imádott nevelőanyja
átlát rajta. A fejedelmasszony levelében leleplezi: Medardust megint csak meg¬
alázzák, és ez újra bűnre? csábítja: féktelen gyűlöletet és bosszúvágyat ébreszt
benne. Egyelőre még elfojtja nemi és hatalmi ösztöneit, ám ekkor egyszer csak
különös , jelenést" lát: a gyóntatószékben megjelenik egy nő, aki szerelmet vall
neki, majd eltűnik. Medardus tekintete a gyóntatószék mellett lévő Szent Rozália
képére esik, melyről később kiderül, hogy nem a Szent Hárs kolostorában őrzött
oltárkép másolata, hanem maga az eredeti (az eredetinek vélt oltárkép másolata
van a Szent Hárs kolostor templomában, mivel a szerzetesek nem merték megtar¬
tani a bűnös festő eredeti képét, ezért jó pénzért eladták a B-i testvérkolostornak),
melyet az agg festő, a családi tragédia elindítója és okozója festett. Medardus
tehát újabb , ördögi" inspirációt kap, és a hús-vér asszony (féltestvére, Aurelie)
látomásnak vélt szerelmi vallomását össekapcsolja a szűz kettős arcú buja-szent
képmásával: misztikus, mély és bonyolult kapcsolatot teremt Rozália alakjával,
mely magában foglalja az ősapától öröklött bűnös és a Medardusban idáig kigú¬
nyolt, elfojtott ösztönöket, az eredeti-hamis képiség romantikus problematikáját,
a mennyei-tiszta és földi-démoni szeretet-szerelem kínzó ambivalenciáját és e
szerelem misztikus vágyát mint távoli célt, melyben nem kell csalódnia, melyben
nem szégyenül meg, nem sérül meg önérzete, mert hite szerint egykoron diadal¬
masan teljesülni fog vágya, és ezzel végezetül mintegy megdicsőülvén és felma¬
gasztalódván kiteljesedik az ő élete is. A látomásnak hitt találkozás a , szeretett"
nővel új erőt ad Medardusnak, hogy kitörjön a kolostor kényszeredetten s elha¬
markodottan választott börtönéből. Így léphet be a világba, és kezdődhet förtel¬
mes bűnökkel teli kalandos élete, melyben örökösen az ismeretlen és rejtélyes nő
látomásos képét üldözi. Amikor EF. báró kastélyában először pillantja meg Aurelie-t,
a szent képét és az imádott nőt látja benne — ekkor még nem sejti, hogy Aurelie
vallotta meg neki szerelmét —, és Aurelie megszerzése/megbecstelenítése irá¬
nyítja minden tettét.
Amikor akaratán kívül ugyan, de mégiscsak az Ördögárokba taszítja Viktorin
grófot, azt hiszi, megölte az ismeretlent, aki súlyos fejsérülést szenved ugyan, de
# Hoffman a szôvegben a , bűn" fogalmára több kifejezést használ. Legtöbbször a Frevel főnév, illetve
annak melléknévi igenévi, melléknévi vagy határozószói alakjai: frevelnd, frevelhaft fordulnak
elő. A Frevel isteni vagy emberi rend szándékos megsértését jelenti, amit e rend megvetése, a rend
elleni lázadás vagy gőg idézhet elő. Medardus nemcsak ösztönösen követi el a bűnöket, hanem
sokszor elfojtott vágyai miatt támadt gyűlöletből, megaláztatásai miatt ébredt bosszúvágyból és
a magasabb/mélyebb hatalmak általi elhivatottságában bízva fennhéjázásból követ el gyilkosságot
és nemi erőszakot.