Oldal 70 [70]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA vizében. Ez a ,bűnben fogant" gyermek megtisztulását jelenti immár egy új közegben, a bűntelenség állapotát sugallö Edenkertben: „s itt talält rä [Josefa] erre a kedvesre [Jeronimöra], a völgyben, s olyan üdvösségre is, mintha ez itt az Éden völgye volna." A szent család az éjszakát egy illatosan gyümölcsöző, pompás gránátalmafa tövében tölti, melynek csúcsán , csalogány fuvolázta mámoros dalat”. A pínia a mindig újjáéledő természetre és az örök életre utal. A gránátalmafa szimbolikus jelentése viszont ambivalens: utalhat az Istennel kötött szövetségből fakadó, földöntúli áldásra, a gyermek Jézus kezében lévő örök életre, ám a keresztény kultúrkörön kívül jelentheti a szerelmet és az alvilágot is. A szerelmet, termékenységet, örök életet és halált sugalló gránátalmafa mellett a csalogány az Istent szerető lélek mennyország iránti vágyára utal, a hajnal közeledésével figyelmezteti a szerelmeseket a búcsúzásra, és jelezheti egy csöndes, fájdalommentes halál közeledését is. Az összkép látszólag mindenképp idillikus hangulatot áraszt, melyet a napfelkelte után a természetben menekvést kereső emberek viselkedése is megerősít. Josefa megsegíti a nemes don Fernando családját, és megszoptatja a sérült dofia Elvira csecsemőjét, Juant, a kis idegent, és ezzel egy új — paradicsomi — emberi közösség tagjává válik, melyben eltűnnek a társadalmi különbségek: A mezőkön, ameddig ellátott a szem, elvegyülten hevert mindenféle rendű ember, hercegek és koldusok, matrónák és parasztasszonyok, állami hivatalnokok és napszámosok, szerzetesek és apácák szánakoznak egymáson, kölcsönösen segítenek egymásnak, örömmel megosztják, amit életük fenntartására megmenthettek, mintha az egyetemes szerencsétlenség egy családdá változtatott volna mindeneket." Ám ez az édeni állapot, melyben mindenki egyenlő, és a felebaráti szeretet feloldja a szociális korlátokat, látszat csupán. Erre figyelmeztet az idézetben szereplő ,mintha" kötőszó is. Amíg a városon kívüli természetben az egy családdá változtatott mindenekben a katasztrófa nemes érzésekre ösztönöz: a férfiak bátor rómaiak tetteit idézik föl, s akorábban megvetett és kitaszított párt immár befogadja a szerencsétlenül járt, mindazonáltal megmenekült közösség, addig a katasztrófa a városban, a szövegvilág fő színhelyén egészen más érzelmeket és ösztönöket vált ki. Itt mintha a világvége jött volna el: asszonyok tódulnak ki az utcákra, és szülik meg gyermeküket mindenki szeme láttára, eluralkodik a tolvajlás, elszabadulnak a gyilkos ösztönök, tévedésből felkötnek egy vétkesnek hitt embert, tömeghisztéria keríti hatalmába a várost, és a csőcselék ragadja magához 14 Uo 1 Uo. 1° Uo., 592-593. .68 +
