Oldal 70 [70]
IRODALOM — KULTÚRA
vizében. Ez a ,bűnben fogant" gyermek megtisztulását jelenti immár egy új
közegben, a bűntelenség állapotát sugallö Edenkertben: „s itt talält rä [Josefa]
erre a kedvesre [Jeronimöra], a völgyben, s olyan üdvösségre is, mintha ez itt az
Éden völgye volna." A szent család az éjszakát egy illatosan gyümölcsöző, pom¬
pás gránátalmafa tövében tölti, melynek csúcsán , csalogány fuvolázta mámoros
dalat”. A pínia a mindig újjáéledő természetre és az örök életre utal. A gránát¬
almafa szimbolikus jelentése viszont ambivalens: utalhat az Istennel kötött
szövetségből fakadó, földöntúli áldásra, a gyermek Jézus kezében lévő örök
életre, ám a keresztény kultúrkörön kívül jelentheti a szerelmet és az alvilágot
is. A szerelmet, termékenységet, örök életet és halált sugalló gránátalmafa mel¬
lett a csalogány az Istent szerető lélek mennyország iránti vágyára utal, a hajnal
közeledésével figyelmezteti a szerelmeseket a búcsúzásra, és jelezheti egy csön¬
des, fájdalommentes halál közeledését is.
Az összkép látszólag mindenképp idillikus hangulatot áraszt, melyet a nap¬
felkelte után a természetben menekvést kereső emberek viselkedése is megerősít.
Josefa megsegíti a nemes don Fernando családját, és megszoptatja a sérült dofia
Elvira csecsemőjét, Juant, a kis idegent, és ezzel egy új — paradicsomi — emberi
közösség tagjává válik, melyben eltűnnek a társadalmi különbségek:
A mezőkön, ameddig ellátott a szem, elvegyülten hevert mindenféle rendű ember, her¬
cegek és koldusok, matrónák és parasztasszonyok, állami hivatalnokok és napszámo¬
sok, szerzetesek és apácák szánakoznak egymáson, kölcsönösen segítenek egymásnak,
örömmel megosztják, amit életük fenntartására megmenthettek, mintha az egyetemes
szerencsétlenség egy családdá változtatott volna mindeneket."
Ám ez az édeni állapot, melyben mindenki egyenlő, és a felebaráti szeretet fel¬
oldja a szociális korlátokat, látszat csupán. Erre figyelmeztet az idézetben szerep¬
lő ,mintha" kötőszó is. Amíg a városon kívüli természetben az egy családdá vál¬
toztatott mindenekben a katasztrófa nemes érzésekre ösztönöz: a férfiak bátor
rómaiak tetteit idézik föl, s akorábban megvetett és kitaszított párt immár befo¬
gadja a szerencsétlenül járt, mindazonáltal megmenekült közösség, addig a ka¬
tasztrófa a városban, a szövegvilág fő színhelyén egészen más érzelmeket és ösz¬
tönöket vált ki. Itt mintha a világvége jött volna el: asszonyok tódulnak ki az
utcákra, és szülik meg gyermeküket mindenki szeme láttára, eluralkodik a tolvaj¬
lás, elszabadulnak a gyilkos ösztönök, tévedésből felkötnek egy vétkesnek hitt
embert, tömeghisztéria keríti hatalmába a várost, és a csőcselék ragadja magához
14 Uo
1 Uo.
1° Uo., 592-593.
.68 +