Oldal 49 [49]
OCR
, A SZERETET SEMMI MÁS, MINT A LEGMAGASABB TERMESZETPOEZIS” Novalis szeretetfelfogasa a regények regényében, a Heinrich von Ofterdingen című regénytöredékben ——o— A romantizálás semmi más, mint minőségi hatványozás. Novalis Novalis 1799 utolsó heteiben és 1800 első hónapjaiban írja meg Heinrich von Ofterdingen című romantikus fejlődésregénye első részét alig négy hónap alatt, miközben elkészül a Himnuszok az éjszakához két változata, számos részletes technológiai beszámoló, több magán- és hivatalos utat tesz, és felkészül egy nagyobb szászországi geológiai kutatóútra. A regényt Novalis tudatosan Goethe Wilhelm Meister tanulóévei (1795/1796) egyik korai ellenreakciójának szánja, ugyanolyan méretben, ugyanolyan tipográfiával akarja kiadni ugyanannál a kiadónál, a berlini Unger Verlagnál, mint ahogyan és ahol Goethe művelődésregénye megjelent. Végül is a regény első és egyetlen teljesen befejezett része a költő halála után, 1802 januárjában lát napvilágot Friedrich Schlegel közvetítésével, Ludwig Tieck utószavával, Schleiermacher kiadójánál, Georg Andreas Reimernél. Ennek kézirata nem maradt fenn. Novalis, Goethe regényével ellentétben, a romantikus művész fejlődésregényét akarja megalkotni, a regények regényét, a végtelen és nyitott, tökéletes romantikus műformát. A korai romantika kedvelt formája a fragmentum, a töredék, amely megfelel a Friedrich Schlegel altal a hires 116. Athendum-toredékben, a korai romantika manifesztumában megfogalmazott poétikai elvárásoknak, miszerint a romantikus poézis progresszív univerzális poézis, mely állandó mozgásban (Werden) van, befejezett soha nem lehet, mert a végtelent képtelen véges formában, teljességében megragadni. Ezért paradox módon a befejezetlen, töredékes forma tudja azt töredékességében leginkább érzékeltetni. Az Ofterdingen-regény a szerző szándékát tekintve nem töredéknek készült, hanem egy, az úgynevezett valóságos földi szférából (Dasein) kiinduló, a transzcendenciában (Sein) folytatódó, egyre magasabb szinten ismétlődő cselekménysorozatban különböző alakokban fellépő protagonisták fejlődéstörténetét mutatta volna be, melynek középpontjában Heinrich, a romantikus költő prototípusa áll. + A7 +
