Oldal 48 [48]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA hegységekbe; a gonosz erotikus varázsa; a hős önmaga keresése; az örökös bolyongás, úton levés a világban; a megnyugvás utáni vágy — röviden: a levés és a lét problematikája, a lehetséges valóssá válása felmerül már a romantika előtt és után is, ám legmarkánsabban kétségkívül a romantika tematizálja. Már Goethe Werthere, az életben csődöt mondott Sturm und Drang hős is az elérhetetlenre és végtelenre vágyik. Lotte pontosan diagnosztizálja Werther szenvedéseinek valódi okát: , Attól tartok, a lehetetlenség fűti annyira a vágyát, a lehetetlenség, hogy a magáévá tegyen." A szenvedő ifjú éppígy vágyakozik — mindhiába - arra, hogy eggyé válhasson Istennel, a Teremtővel: Ó, akkoriban hányszor vágytam a fölöttem elhúzó darvak szárnyával egy mérhetetlen tenger partjaihoz, hogy a végtelen habzó serlegéből igyam az életnek azt a túláradó gyönyörűségét, és hogy, csak egy pillanatra is, hadd érezzem keblem korlátokba zárt erejében egyetlen cseppjét ama Lény üdvösségének, aki magában és a maga erejével mindeneket létrehoz. Goethe Werther-regénye (1774) után majd száznegyven évvel, és a romantika hőskora után száz évvel jelenik meg Ihomas Mann Halál Velencében (1912) című novellája. Gustav Aschenbachot, a híres német írót egy láthatatlan erő csábítja Münchenből Velencébe, ahol akaratáról megfosztva sötét démona áldozatává válik. Hermann Hesse Klein és Wagner (1919) című novellájában is délre menekül Klein, a skizofrén német nyárspolgár, akiben ott rejtőzik Wagner, a tömeggyilkos ámokfutó, és akomponistazseni egyaránt. Délen elszabadulnak elfojtott ösztönei: a dionüszoszi princípium győzedelmeskedik az apollóni fölött — ugyanúgy, mint német írótársa, Gustav von Aschenbach esetében. # Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála, ford. Szabó Lőrinc, in Györffy Miklós (szerk.): Goethe: Szépprézai miivek, Budapest, Euröpa, 1983, 7-131, itt 109. 35 Uo., 56-57. « 46 «
