Seite 47 [47]
OCR
ELVÁGYÓDÁS ÉS/VAGY HONVÁGY A NÉMET ROMANTIKÁBAN keresi. Luccában rá is talál a veszedelmes szépségre, de Fortunato, Bianca és Pietro kimentik a végzetes asszony karmai közül. Vénusz, aki minden tavasszal újjáéled, démoni káprázattal csábítja el a gondtalan ifjakat, , akik aztán elválnak az élettől, és mégsem vétetnek föl a holtak békességébe, vad gyönyör és borzasztó bűnbánat között testüket s lelküket elveszítvén bolyongnak, s a legrettenetesebb ábrándképek közt emésztik el magukat", " magyarázza Fortunato Biancának és Pietrónak, amint hajnalban elhagyják Lucca városát. Ám nemcsak Florio lelke menekül meg, hanem az egész világ, mert a kőbe száműzött, pogány istennő helyébe új, csöndes és szelíd női alak lép: Csak áll némán s mélázik Fakón, nyárelőben, Szép szeme kialuszik, S teste szunnyad kőben. Mert földek s vizek mögött Csöndesen, szelíden Dereng szivárvány fölött Egy másik asszonykép.?? A veszély és a csábítás azonban újra és újra megjelenik , Egy más honból [...]. Ez Itália", mert [...] illatos fátyol alatt A tavasz, ha eljő, Titkos ünnepen halad A régi varázserő.?? ZÁRÓ MEGJEGYZÉS — GOETHE, THOMAS MANN Es HERMANN HESSE A német romantika néhány prózai írásában bemutatott, vissza-visszatérő, toposzszerű motívum, mint az elvágyódás a hideg-rideg és józan északról a meleg és érzéki, mámorító délre vagy a távoli keletre, az ígéretes, egzotikus Napkeletre vagy egy magasabb hazába, a gyermekkor védettségéből és a biztonságos síkvideken zajlö (kis)polgäri elet hetköznapjaiböl a veszélyekkel fenyegető, zord 21 Uo., 46. 2 Uo., 45. 23 Uo., 44.
