Seite 47 [47]
ELVÁGYÓDÁS ÉS/VAGY HONVÁGY A NÉMET ROMANTIKÁBAN
keresi. Luccában rá is talál a veszedelmes szépségre, de Fortunato, Bianca és
Pietro kimentik a végzetes asszony karmai közül. Vénusz, aki minden tavasszal
újjáéled, démoni káprázattal csábítja el a gondtalan ifjakat, , akik aztán elválnak
az élettől, és mégsem vétetnek föl a holtak békességébe, vad gyönyör és borzasz¬
tó bűnbánat között testüket s lelküket elveszítvén bolyongnak, s a legrettenete¬
sebb ábrándképek közt emésztik el magukat", " magyarázza Fortunato Biancának
és Pietrónak, amint hajnalban elhagyják Lucca városát. Ám nemcsak Florio
lelke menekül meg, hanem az egész világ, mert a kőbe száműzött, pogány isten¬
nő helyébe új, csöndes és szelíd női alak lép:
Csak áll némán s mélázik
Fakón, nyárelőben,
Szép szeme kialuszik,
S teste szunnyad kőben.
Mert földek s vizek mögött
Csöndesen, szelíden
Dereng szivárvány fölött
Egy másik asszonykép.??
A veszély és a csábítás azonban újra és újra megjelenik , Egy más honból [...].
Ez Itália", mert
[...] illatos fátyol alatt
A tavasz, ha eljő,
Titkos ünnepen halad
A régi varázserő.??
ZÁRÓ MEGJEGYZÉS — GOETHE, THOMAS MANN
Es HERMANN HESSE
A német romantika néhány prózai írásában bemutatott, vissza-visszatérő, to¬
poszszerű motívum, mint az elvágyódás a hideg-rideg és józan északról a meleg
és érzéki, mámorító délre vagy a távoli keletre, az ígéretes, egzotikus Napkeletre
vagy egy magasabb hazába, a gyermekkor védettségéből és a biztonságos síkvi¬
deken zajlö (kis)polgäri elet hetköznapjaiböl a veszélyekkel fenyegető, zord
21 Uo., 46.
2 Uo., 45.
23 Uo., 44.