Oldal 45 [45]
OCR
ELVÁGYÓDÁS ÉS/VAGY HONVÁGY A NÉMET ROMANTIKÁBAN életéből, és elutazik a szépséges, meleg Itáliába, merthogy az észak közönséges valóságával szemben Itália a szerelem és buja élvezetek hazája. Mint hűséges férj és családapa, donna nélkül jelenik meg egy firenzei kerti mulatságon, melyen német ifjak vidáman ünnepelnek hölgyeik oldalán. ,Ó, te józan, te hidegfejű német!"," feddi meg Spikhert barátjának, Friedrichnek donnája. Amint azonban feltűnik a szépséges Giulietta, Erasmus őrült önkívületben váratlanul a lábai elé veti magát, és felkiált: ,Ó, hisz te vagy az, te voltál mindig is, én öröktől fogva csak téged szerettelek, te angyal! — Álmaimban csak téged láttalak, te vagy az én boldogságom, üdvösségem, te vagy az én magasabb rendű létem."" Erasmus Spikher sorstárával, Peter Schlemihllel ellentétben gondolkodás nélkül eladná lelkét az ördögnek, Dapertutto doktornak - aki, mint ahogy nevében is szerepel, mindenütt jelen van — és kiseröjenek, a csodaszep kurtizännak, Giuliettänak, miután a szerelem reményében már lemondott tükörképéről a végzetes asszony javára. Erasmus Spikher német otthona közönséges valósága, jámbor felesége és a költészet magasabb valósága között ingázik, ami itt buja szerelmi élvezetekkel és az ördöggel kötendő paktummal kapcsolódik össze. Mielőtt azonban vérével pecsételhetné meg a paktumot, és megmérgezhetné feleségét és kisfiát, hogy testestől-lelkestől Giuliettáé lehessen, a jámbor német háziasszony elzavarja a Gonoszt társnőjével együtt, miközben Spikher továbbra is epekedik Giulietta után. Hoffmann-nál nem avatkozik be magasabb erkölcsi instancia, mely megmenthetné a megkísértett férfit: az ördög és a kurtizán egyszerűen visszaretten az egyszerű és józan, nyárspolgári, mindazonáltal határozott német háziasszonytól, aki meg is bocsájt férjének, mihelyt visszaszerzi tükörképét: , Vándorolj hát még egy kicsit a világban, és alkalomadtán próbáld meg visszaszerezni az ördögtől a tükörképedet [...]. A kis Rasmusnak azért küldj néha egypár nadrágot, mert rengeteget csúszkál a térdén, és hamar elnyűvi ezeket a holmikat."" A történet vége utal arra, hogy Spikher és Schlemihl találkoznak, és elhatározzák, hogy kiegészítve egymás hiányosságát, együtt járják a világot, ám ebből persze semmi sem lehet. 15 Ernst Theodor Amadeus Hoffmann: Szilveszteréji kalandok, ford. Halasi Zoltán, in Halasi Zoltán (szerk.): Hoffmann: Az elveszett tükörkép története. Novellák, ford. Györffy Miklós, Halasi Zoltán, Tandori Dezső, Budapest, Magvető, 1996, 65—107, 88. 1° Uo., 89. 7 Uo., 106. + 43 +
