Oldal 45 [45]
ELVÁGYÓDÁS ÉS/VAGY HONVÁGY A NÉMET ROMANTIKÁBAN
életéből, és elutazik a szépséges, meleg Itáliába, merthogy az észak közönséges
valóságával szemben Itália a szerelem és buja élvezetek hazája. Mint hűséges férj
és családapa, donna nélkül jelenik meg egy firenzei kerti mulatságon, melyen
német ifjak vidáman ünnepelnek hölgyeik oldalán. ,Ó, te józan, te hidegfejű
német!"," feddi meg Spikhert barátjának, Friedrichnek donnája. Amint azonban
feltűnik a szépséges Giulietta, Erasmus őrült önkívületben váratlanul a lábai elé
veti magát, és felkiált: ,Ó, hisz te vagy az, te voltál mindig is, én öröktől fogva
csak téged szerettelek, te angyal! — Álmaimban csak téged láttalak, te vagy az
én boldogságom, üdvösségem, te vagy az én magasabb rendű létem."" Erasmus
Spikher sorstárával, Peter Schlemihllel ellentétben gondolkodás nélkül eladná
lelkét az ördögnek, Dapertutto doktornak - aki, mint ahogy nevében is szerepel,
mindenütt jelen van — és kiseröjenek, a csodaszep kurtizännak, Giuliettänak,
miután a szerelem reményében már lemondott tükörképéről a végzetes asszony
javára. Erasmus Spikher német otthona közönséges valósága, jámbor felesége és
a költészet magasabb valósága között ingázik, ami itt buja szerelmi élvezetekkel
és az ördöggel kötendő paktummal kapcsolódik össze. Mielőtt azonban vérével
pecsételhetné meg a paktumot, és megmérgezhetné feleségét és kisfiát, hogy
testestől-lelkestől Giuliettáé lehessen, a jámbor német háziasszony elzavarja a
Gonoszt társnőjével együtt, miközben Spikher továbbra is epekedik Giulietta
után. Hoffmann-nál nem avatkozik be magasabb erkölcsi instancia, mely meg¬
menthetné a megkísértett férfit: az ördög és a kurtizán egyszerűen visszaretten
az egyszerű és józan, nyárspolgári, mindazonáltal határozott német háziasszony¬
tól, aki meg is bocsájt férjének, mihelyt visszaszerzi tükörképét: , Vándorolj hát
még egy kicsit a világban, és alkalomadtán próbáld meg visszaszerezni az ördög¬
től a tükörképedet [...]. A kis Rasmusnak azért küldj néha egypár nadrágot, mert
rengeteget csúszkál a térdén, és hamar elnyűvi ezeket a holmikat."" A történet
vége utal arra, hogy Spikher és Schlemihl találkoznak, és elhatározzák, hogy
kiegészítve egymás hiányosságát, együtt járják a világot, ám ebből persze semmi
sem lehet.
15 Ernst Theodor Amadeus Hoffmann: Szilveszteréji kalandok, ford. Halasi Zoltán, in Halasi Zoltán
(szerk.): Hoffmann: Az elveszett tükörkép története. Novellák, ford. Györffy Miklós, Halasi Zoltán,
Tandori Dezső, Budapest, Magvető, 1996, 65—107, 88.
1° Uo., 89.
7 Uo., 106.
+ 43 +