Seite 25 [25]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI szintén, kivágták a parókián álló gesztenyefákat, a beteljesületlen szerelembe beleőrült, ármánykodás áldozatává lett paraszt lemészárolja vetélytársát, Lotte hozzáment Alberthez, Osszián kiszorította Werther szívéből Homéroszt stb. Egy nappal szenteste előtt, december 23-án Werther elhagyja a börtönt, hogy átmeneküljön , abba a világba", a szabadság végtelen birodalmába. A SZÖVEGVILÁG SZERKEZETE ÉS AZ IDŐPERSPEKTÍVÁK Az 1771. június 21-i levélben, röviddel Lottéval kötött ismeretsége és az első segyesülés" után" Werther kedves wahlheimi zugában, egy olyan helyen, ahol állítólagos szokásához híven szeretett , fészket rakni", az élet legtisztább gyönyöreit élvezve elmélkedni kezd. Elmélkedésének tárgya az emberi természet kettőssége, mely nyugalom (Rast) és nyugtalanság (Rastlosigkeit), megállapodottság és űzettetés között hánykódik. Ó, úgy vagyunk a távolsággal, mint a jövendővel! Nagy, derengő egész nyugszik a lelkünk előtt, érzésünk elmosódik benne, mint a szemünk, és jaj! vágyódunk egész lényünket odaadni, egyetlen, nagy isteni érzés minden gyönyörével telítődni. — És jaj! ha odasietünk, ha az Ott-ból Itt lesz, minden mindig ugyanaz, és benne vagyunk a szegénységünkben, korlátaink rabságában, és lelkünk tovább eped az elillant enyhülésért.? 4. E Itt a vihar utáni híres báljelenetre gondolok, amikor Werther és Lotte az ablaknál áll, és Lotte kiejti Klopstock nevét, amelyhez Goethe az 1787-es, átdolgozott változatban a közérthetőség kedvéért hozzátette: ,Rögtön eszembe villant az a nagyszerű óda, amelyre gondolt." Werther könnyező szemmel ekkor csókolja meg először Lotte kezét. Az érzelmek hullámzását alátámasztják a természeti események. A vihart követő felfrissítő eső megnyugtatja a kedélyeket, akárcsak a könny és a kézcsók. A könny a szentimentalizmus korában a fokozott és túláradó érzelmek kifejezésére is szolgált, és némi erotikus jelentése is volt, akárcsak a földre hulló, felüdülést és nyugalmat hozó esőnek, ami általában is a megtermékenyítés és az élet szimbóluma. Werther és Lotte utolsó találkozásakor ez a jelenet sokkal felfokozottabban megismétlődik. Klopstock helyett itt már Ossziánt idézik, de a hatás nem marad el. , Lotte szeméből könnyek árja szakadt elő" (Goethe: Werther szerelme és halála, 120.), és ,könnyeik egyesültek" (Uo., 12.). A könnyek egyesülése után kerül sor a végzetes csókra, amit megint csak Lotte kezdeményez, miközben úgy érzi, , mintha Werther szörnyű szándékának sejtelme röpült volna át lelkén" (Uo., 121.). Werther e csókot az örök egyesülés zálogaként éli meg. Ebben a szövegösszefüggésben már az első ,kézcsókot" is ,egyesülésként" értelmezhetjük. Mivel Werther mindig lázas, túlfűtött lelki és érzelmi állapotban van, felüdülésre vágyik, ami könnyek, eső és hűsítő forrásvíz alakjában jelenik meg. A második könyv végén, a november 3-i levélben Werther épp amiatt kesereg, hogy ,ez a szív most halott [...] szemem kiszáradt, és érzékeim, melyeket nem üdít frissítő könny, fájdalmas redőkbe vonják homlokomat". (Uo., 91.) Werther röviddel a halála előtt életerejétől megfosztva, kiszáradva olyan, mint , egy elapadt kút". (Uo.) 12 Uo., 32. + 23 +
