Page 21 [21]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI érzés fogott el, mikor egy délben először léptem be ide; egész halkan sejtettem, üdvösségnek és kínnak milyen színtere lesz még számomra."? Ez az ambivalens érzés egyértelmű. Míg azonban , először" az , üdvösség" érzése az uralkodó, még ha ugyanakkor már a szenvedés sejtelme is megjelenik, a szeptember 10-i búcsúkor ez az érzés az ellenkezőjébe csap át: ezt többek között a feljövő hold mint kísérő természeti effektus is alátámasztja. A találkozás színtere a fokozatosan szűkülő életnek, az életnek mint börtönnek is példázata, melyet bármely pillanatban elhagyhat az ember: Először is itt a gesztenyefák közt eléd nyíló széles kilátás. — Ah [...] már sokat írtam neked arról, hogy hogyan zárja körül az embert a bükkök magas sorfala [Buchenwände] és a fasort a vele határos bozót /Boskett/ hogyan sötétíti el egyre jobban, míg végül az egész egy kis zárt térségbe torkollik, amelyet a magány minden borzongása leng körül.7 A fasor elején — akárcsak Werther életének kezdetén -— , széles kilátás", a végtelenbe nyíló perspektíva tárul a hős elé. Az eredeti Buchenwánde (bükkfalak) összetett főnév második tagja (falak) egyre jobban beszűkíti a kilátást, valamint jelzője (magas), az időhatározó (végül) és az első mellékmondat állítmánya (zárja körül, azaz einschließen) az élet börtönjellegére utal, amit a következő mellérendelő mondat tovább fokoz. A középlatin boscusból származó olasz és francia közvetítéssel a német nyelvbe átvett Boskett, nyírt bokrok és fák csoportját jelenti (különösen a reneszánsz és barokk kertművészetében),? és a természetes növekedéssel vagy az azt utánzó angolkerttel szemben a barokk művi és természetellenes francia kertművészetére utal. Werther már első levelében igencsak elégedetten nyilatkozik a kertről: ,,[...] egyszerű, és mindjárt a bejáratnál érezni lehet, hogy tervét nem tudós kertész gondolta el, hanem érző szív".? De a halál motívuma már itt felbukkan. A gróf ugyanis, kinek kertje Werther kedves tartózkodási helye, Werther megérkezésekor már halott, és Werther szívből gyászolja: , Már jó pár könnyet szenteltem az elhunytnak az omladozó kis épületben [...]”3° — Werther itt az elhunytra az Abgeschiedener kifejezést hasznalja, és ezzel a szövegben kapcsolat jön létre a kert első említése és az elhunyt gróf, illetve az első könyv búcsújelenete és a második könyv végén található, Werther 26 Uo., 61. 27 Uo. 28 „Gruppe von beschnittenen Büschen und Bäumen (bes. in den Gärten der Renaissance- und Barockzeit)”. Vö. Duden „Boskett” címszó. Goethe: Werther szerelme és halála, 10. 30 Uo 29 + 19 +
