Seite 18 [18]
IRODALOM — KULTÚRA
és Albert születésnapi ajándéka, a kis csomag egy halványpiros szalaggal átköt¬
ve, amely Lottének arról a ruhájáról való, melyet akkor viselt, amikor Werther
megismerte, valamint a kis Homérosz-kiadás késő és elhibázott ajándéknak
tűnik, mert Werther ekkor már - születésnapján, ami az ellentétet még inkább
hangsúlyozza születés és halál között — halálosan beteg: ,,[...] ha betegségem
gyógyítható volna, ezek az emberek meggyógyítanának"."
A második könyvben Werther eleinte menekül Homéroszhoz: vigaszt és meg¬
nyugvást keres nála: , Csendesen kihúzódtam az előkelő társaságból, távoztam,
beültem egy kabrioletba, és M...-be hajtattam, hogy ott a dombtetőről nézzem
a naplementét, és közben elolvassam Homéroszomban azt a gyönyörű éneket,
hogy hogyan vendégli meg Ulisszeszt a derék kondás." Ez a szövegrész pandantja
a június 21-i jelenetnek, amikor Werther borsólevest főz magának. A nemesi
társaságból menekülő, megsértett és megalázott Werther az Odüsszeia békés és
nyugtató epizódjával vigasztalja magát, ám az összkép: Werther megsebzett
szíve, a természeti szcenárium (a naplemente), valamint a hős lokális pozíciója
(Werther egy dombról, tehát felülről szemléli a lemenő napot) általában a bu¬
kásra utalnak, és hangsúlyozzák Werther közelgő hanyatlását is.
Ha Ulisszesz a mérhetetlen tengerről és a végtelen földről beszél, a szava
olyan igaz, emberi, bensőséges, szűk és titokzatos"" — így kesereg Werther má¬
jus 9-én. A melankolikus Werther szemszögéből, aki akarata ellenére a , modern
ember" képviselőjévé válik, és akit gyermekkora óta iskolás tudással tömtek tele
és ,neveltek félre" (verbildet), és akit pozitív és halott, kognitív összegyűjtött
ismeretei paradox módon egyre inkább korlátok közé szorítanak, és megfoszta¬
nak végtelen képzelőerejétől, Ulisszesz mint naiv és tudatlan természeti lény
helyi, időbeli és észbeli korlátozottsága ellenére, végtelen képzelőerejének kö¬
szönhetően az emberiség igaz, ám elveszített gyermeki boldog létének isteni
képviselőjeként jelenik meg."
Homérosz utoljára Ossziánnal együtt fordul elő: , Osszián kiszorította szívemből
Homéroszt"" - jegyzi meg Werther október 12-én. E kijelentés egyértelműen
5 Uo.
1 Uo., 74.
7 Uo., 79.
V6. Helmut Koopmann: Warum bringt sich Werther um?, in „Stets wird die Wahrheit hadern
mit dem Schönen”. Festschrift für Manfred Windfuhr zum 60. Geburtstag, hg. v. Gertrude Cape
et al., Koln—Wien, 1990, 29-50. Koopmann tézise szerint Werther vilägfäjdalomtöl szenved, &s
a modern ember előfutárát látja benne, aki a 19. században egyre gyakrabban felbukkan, és aki
magányra van ítélve. Szenvedés, szorongás és unalom az érzékeny, aszociális modern ember
leggyakoribb kórtünetei. Koopmann Werthert , a tizennyolcadik század magába forduló pusztai
farkasänak” tartja (uo., 44.). Werther körtünetet tekintve egyeterthetünk Koopmann-nal, äm
ennek okät, nevezetesen Werther „tärsadalmi elszigetelödeset” mär nem fogadhatjuk el.
Goethe: Werther szerelme és halála, 88.
+16 +