Page 336 [336]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
hogy az államban lévő minden baj oka az ellenség s ebben a percben a helyzet
katasztrofálissá lett, a háború pedig máris kitört. A háborút csak az érti, aki
látja, hogy az egyik nép a másikban saját bajainak okát támadja.
Csak egyetlen mozzanatra van szükség: a pillantást befelé kell fordítani,
a becsületes önkritikának szót kell biztosítani, feleszmélni, a feladatokat
felismerni, konkréten látni, a realitással szembeszállni és a személyes En-t
bevetni. Abban a pillanatban kitűnne, hogy a bajok nagy részének forrása
belül van; más részük áthidalhatatlan, mert az emberi élettel együtt járnak;
végül csak elenyészően csekély baj oka az idegen nép, — s ezt a zöld asztal
mellett tényleg el lehet intézni.
[...]
14.
A frontkatona a felszabadító és igazságos megoldást nem a győzelemben
látja, hanem a békében. Győzelem, hogy valamely nép a másikat letiporja.
Mire a legyőzött erőt gyűjt és újra támad. Ez történt 1918-ban és nagyon
valószínűnek látszik, hogy ezt a háborút 1919-ben Versailles-ben írták alá.
Bármelyik nép győz, csak újabb háború következhetik. A béke szelleme a
kiegyenlítődés, sőt ennél sokkal több: az, hogy az emberek egymást komo¬
lyan veszik. A győzelem jelentősége katonai és politikai. A béke jelentősége
morális és szellemi. A győzelem gyökere az anyagi világban van. A béke gyö¬
kere a vallasban van. S ezzel a frontkatona legmélyebb lénye bontakozik ki.
Közmondás, hogy a háborúban mindenki megtanul imádkozni. A tapaszta¬
lat azt mutatja, hogy ez alól nincs kivétel. A katona közvetlen érintkezésbe
jut az emberfölöttivel. Mialatt az anyaországbeli kitart az anyag mellett,
a katona elkezdi sejteni a metafizikai világ valóságát. 5 ezért kívánja nem
a győzelmet, amely csak rövid időre szól, ha nagyszerű is, hanem a békét,
amelyben a rezesbanda sokkal kevesebb, de örök.
Ennek a háborúnak történeti jelentősége minden valószínűség szerint:
utolsó kísérlet a válságba jutott emberiség fölébresztésére. A válság, nem,
mint a zsurnalizmus hiszi, a New York-i tőzsdekrachhal, 1929-ben kez¬
dődött. Eredete a francia forradalom előtti időre, az újkor elejére, sőt még
előbbre nyúlik vissza. Azóta egyre fokozódó arányban a tudomány, a gaz¬
daság, a morál, a társadalom minden területére kiterjedt és már-már a föld
egész népének létét fenyegette. A háború ennek a válságnak a következmé¬
nye. Lehet, hogy az utolsó következménye.
Amennyire a helyzet ma áttekinthető, a válság megoldásának legfőbb
akadálya az volt, hogy az emberiség egy része a válság tényét nem akarta
tudomásul venni. Úgy élt, mintha semmi sem történt volna. Ennek az em¬
berfajtának archetípusa Goethe volt, a felében visszapogányosodott életél¬
vező, aki életéből következetesen minden olyan mozzanatot kizárt, amely
334